0.00 - Lefekszem aludni.
1.00 - Gyermek felsír, természetesen ébredek rá, szerencsére viszonylag gyorsan visszaalszunk.
4.00 - Gyermek felsír, rápillantok az órára és nagy sebességgel zuhanok vissza az ágyba.
5.00 - Valami rohadtul csipog, kell egy perc, hogy kómásan rájöjjek, mi az. Aham, a bébiőr. Mi a frászt akar ez az éjszaka közepén? Ja, hogy alacsony az akku töltöttsége. Félálomban az ágyról lelógva tapogatózom a konnektor felé, másodszorra el is találom, milyen irányból kell bedugni a töltőt. Bónuszként életben vagyok, pedig elsőre simán belenyúltam.
5.30 - Gyermek felsír. Még van egy kis időm, kb. 10 másodperc alatt alszok vissza.
6.00 - Ébreszt a telefon, jönni kell mamutot vadászni.
Hja kérem, élni tudni kell!
This entry was posted
on 2009. május 21., csütörtök
at csütörtök, május 21, 2009
and is filed under
zene
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
3 megjegyzés
Már bocsi, de mit sírtok? Ez még mindig jobb, mint tesónak, ő sajna a kórházba hordja a gyereket altatásra :/ És ez nem a szopi álom...
2009. május 21. 23:43
Megjegyzés küldése
Kicsoda?
Miért?
Mert szeretek mesélni az engem érdeklő dolgokról, a messze-menőkig szubjektívan. Elsősorban azoknak, akik ismernek, de személyesen sajnos ritkán találkozunk. Ha nem tartozol közéjük, akkor is szívesen látlak!