A múltkoriban végigszenvedtünk egy másfél órás autóutat harminc fokban úgy, hogy nem mertem bekapcsolni az egy éve parlagon heverő klímát, ezért úgy gondoltam, bedobom a kocsit a szervizbe egy kiadós szűrőpucolásra. Tegnap be is vittem és a szerelő furcsa pillantásai közepette mondtam, hogy klímatisztítás lesz. Imádkoztam, hogy ne kérdezzen semmit, mert közöm nincs az autó belsejéhez, tekerem a kormányt, nyomom a pedálokat és megy előre. Tudom, nagyon elítélendő, de ez van. Szóval mondom a - nem túl nagy - igényeimet.
- Egy klímatisztítás lesz.
- Ezt hogy érti?
- Ööö, egy éve nem volt bekapcsolva és gondoltam ráférne, mielőtt használni kezdem.
- Aha. Még valami?
- Igen, ha már itt van, egy éves szerviz.
- Aha. Olaj, meg ilyenek?
- Ööö, igen. És amit még fontosnak lát.
Bementem a munkafelvételi irodába, rosszarcú, szakállas, bagótól rekedt hangú fazon átveszi az iratokat. Nézegeti, majd a szemüvege felett átnézve:
- Zöldkártya is lesz?
- Nem hinném.
- Az jó, mert ez egy éve lejárt.
Farkasvigyor az egyik, lesápadás a másik oldalon.
- Ezt az autót a rendőrök bármikor bevonhatják.
- Basszus. Akkor kellene az is.
Újabb vigyor. Rosszat sejtek...
- Műszaki?
- Az meddig érvényes?
- 2009. július 6-ig.
Leplezetlen vigyorgás. Lemondó sóhaj.
- Basszus. Akkor tartok tőle, hogy kellene az is...
Így esett, hogy a 2167 forintos klímatisztítás több, mint negyven rugómba került :P
This entry was posted
on 2009. május 30., szombat
at szombat, május 30, 2009
and is filed under
fuck
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
2 megjegyzés
Jahm, de van otthon pár roskadásig telt könyvespolc, ráérő időmben nem a forgalmit és a szervizkönyvet lapozgatom :)
Amúgy a dolog oka abban keresendő, h a tavalyi évig extrém ritkán használtuk az autót és eszembe sem jutott ilyesmivel foglalkozni. De mostantól figyelek rá, nehogy egyszer kitegyenek a rendőrök az út mentén.
2009. június 2. 7:23
Megjegyzés küldése
Kicsoda?
Miért?
Mert szeretek mesélni az engem érdeklő dolgokról, a messze-menőkig szubjektívan. Elsősorban azoknak, akik ismernek, de személyesen sajnos ritkán találkozunk. Ha nem tartozol közéjük, akkor is szívesen látlak!