Tegnap felhívott az egyik leendő nyári szakmai gyakorlatosom, hogy szeretné lemondani a már egyeztetett négy hetet, mivel kimegy Görögországba néhány hónapra animátornak.

Azóta nem megy ki a fejemből a dolog. Hihetetlenül megváltoztak a körülmények az elmúlt nem egészen tíz évben (nem is beszélve a megelőző tízről). Amikor én jártam egyetemre, voltak ugyan különböző lehetőségek mind a külföldi tanulás, mind a nyári munkavállalás terén, de közel sem volt ennyire természetes és magától értetődő a dolog. Végiggondoltam, nekem mire lett volna lehetőségem és bizony nem sok tétel szerepel a listámon. A külföldi féléveket jellemzően leosztották maguk és barátaik között a HÖK-ösök, a nyári munka pedig kimerült az aupair tevékenységben. Az információ megszerzése is sokkal nehezebben ment, bár már volt géptermünk és korlátlan internet hozzáférésünk. Soha nem felejtem el, amikor 8-10 gépet végig kellett próbálni, mert egyiken sem működött a csodálatos Netscape Navigator, amelyiken igen, azon pedig még az egyetem honlapja is csak hosszú percek után töltődött be :)
Húgom néhány évvel később már tucatnyi lehetőségből válogatott, ma pedig teljesen természetes, ha valaki eltűnik egy-két félévre és random külföldi országokból jelentkezik be.

Kicsit bosszant, hogy anno nem foglalkoztam ezzel a dologgal, egy kis odafigyeléssel biztosan adódott volna lehetőség. Visszatekintve már máshogyan csinálnám. De ahogy látom, a többség ebben a cipőben jár, az unokatestvéreim sem nagyon tudtak/tudnak mit kezdeni magukkal és nem sikerül kihasználni a lehetőségeiket.
Nagy felelőtlenség 18 évesen kivágni a fiatalokat a nagy szabadságba anélkül, hogy felkészítenék őket rá. Pályaválasztási tanácsadás? Bah... Ennyi idősen fogalmam sem volt arról, mit szeretnék csinálni tíz évvel később. Szerencsések azok, akik tudják, még szerencsésebbek, akiknek a családjában, vagy ismerősi körében van olyan, aki érdemi gyakorlati tanácsokkal tud szolgálni. Valahogy az egyetemen sem működik ez a fajta szocializáció, legalábbis ritkán hallom, hogy az új hallgatók különösebb információt kapnának koncepcionális kérdésekben. Könnyű elveszni, akkor is, ha nincs miből gazdálkodni, akkor is, ha túl sok minden zúdul az emberre.

Remélem, mire kisfiam oda kerül, javul a helyzet. Mindenesetre mi biztosan tájékozódunk és támogatjuk abban, hogy minél sokrétűbb lehessen és kipróbálhassa azt, ami érdekli. Feltéve ha akarja ;)