Az első néhány évben komoly identitás problémákkal küszködtem a munkahelyemen. Az egyetem biztonságából a nagybetűs életbe és a munka világába lépve tele voltam ifjonti lelkesedéssel és bizonyítási vággyal (van még olyan klisé, amit kihagytam ebből a mondatból? :P). De komolyan, az utolsó évben már alig vártam, hogy dolgozhassak és tényleg nagyon nyitottan álltam hozzá mindenhez. Szerencsémre olyan feladatokat kaptam, melyek társasági szintű egyeztetéseken keresztül zajlottak, így nagyon hamar lehetőségem nyílt megismerni a más szakterületeken dolgozó kollegákat. És sajnos az én szakmámhoz való hozzáállásukat is. Mert ugyebár a HR olyan, mint a foci és a politika - mindenki ért hozzá.
Nem elég, hogy durván lenézték a szakmát (amúgy nem csak a HR-t, hanem mindent, ami nem mérnök, sőt, Mérnök), súlyosbította a helyzetet az egyeztetéseken megjelenő fiatal, csillogó szemű fiatalember (gyk. én) is. Teljesen mindegy volt, hogy én képviselem a szakmát, idővel mindig eljutottunk a két mondatig, melyektől a mai napig hidegrázást kapok: "Majd ha már annyi ideje dolgozol itt, mint én...", illetve az "Én a saját két kezemmel építettem az atomerőművet."
Mostanra szerencsére mindkét témakör megoldódott, az itt töltött éveim alatt legitimmé váltam (vö. "a kor nem érdem, hanem állapot"), az első generációs építők "csikócsapata" pedig lassan, de biztosan nyugdíjba vonul. Én most úgy tűnik, talán megadatik a lehetőség, hogy legyen egy második ilyen generációnk.

Az Országgyűlés 2009. március 30-án elsöprő többséggel megadta elvi jóváhagyását a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez. Bár ez a határozat még nem jelent tényleges döntést új atomerőmű blokkok létesítéséről - ehhez számos nagyon mély és részletes vizsgálatnak, valamint hatósági engedélyezési eljárásnak kell lezárulnia -, minden bizonnyal elmondható, hogy a következő (esetleg az azutáni) évtizedben megépül Paks 5 és 6.

Múlt héten lehetőségem nyílt részt venni az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szervezésében egy olyan konferencián, amely az új blokkok létesítésével foglalkozott. Igencsak illusztris gárda jött össze (szegény Suzukim ott feszengett a parkolóban a mintegy 100 sötét színű BWM, Audi és Mercedes között :P), a villamosenergia-ipar és valamennyi kapcsolódó szervezet és hatóság prominens képviselői ott voltak.
Az előadások nagyon jól felépített logika mentén hangzottak el. Először a KHEM képviselője felvázolta a magyar energiapolitika helyzetét, az atomenergia helyét és arányát a magyar energia-mixben, majd bemutatásra került az atomerőmű szerepe a Magyar Villamos Művek stratégiájában. Ezt követően az erőmű vezérigazgatója tartott előadást a bővítéssel kapcsolatos eddigi eseményekről és az ezután következő tennivalókról. Az Országos Atomenergia Hivatal vezetője felvázolta az ő (nukleáris biztonsági) szempontjaikat, majd elhangzott egy előadás a szóba jöhető, korszerű, kereskedelmileg elérhető blokktípusokról.
Az egyik legérdekesebb prezentációt a Green Capital Zrt. vezérigazgatója tartotta a villamosenergia összehasonlító életciklus analíziséről. Lehet, hogy elsőre ijesztően hangzik, pedig az alapjául szolgáló kutatás nagyon szemléletesen és közérthetően foglalja össze az energia-mix témakörét, ajánlott olvasmány annak, akit akár egy kicsit is érdekel az energiagazdálkodás. Ezt követően volt szó a bővítés hatásáról az ország hálózati kapcsolataira, majd két rázósabb téma következett, a gazdasági környezetről és krízishatásokról, illetve a környezetvédelmi és telephely engedélyezésről.
A konferencia zárásaként az atomerőmű szakemberei beszéltek a létesítési stratégia pénzügyi vonatkozásairól, valamint a műszaki szállítói tendereztetés előkészületeiről. Elhangzott négy potenciális beszállító előadása is, akik röviden bemutatták az általuk szállítandó blokkot, ezekről sokat nem tudok mondani, a műszaki paraméterek számomra meglehetősen kínaiak.

Ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább elfogott az az érzés, hogy itt valami brutálisan nagy és komplex dolog fog történni, ami mellett eltörpül minden jelenlegi beruházás. Egyelőre csak körvonalazódnak a dolgok, de a főbb elemek talán látszanak. Annyi bizonyos, hogy ún. 3. generációs (tehát jelenleg is működő, vagyis nem prototípus vagy demonstrációs) nyomottvizes reaktorokról lesz szó, a jelenlegi blokkoktól eltérően - a Duna hűtőképességére való tekintettel - hűtőtornyos megoldással. A két új blokk egy ideig párhuzamosan üzemel majd a leszerelésre váró négy jelenlegivel, önmagukban ugyanannyi, vagy több energiát termelve (darabonként 1000, vagy 1600 MW). Ez a magyar villamosenergia hálózat fejlesztésének szükségességét vonja maga után, újabb kapcsolatok, vagy esetleges alállomások kiépítésével. Több, a nemzetközi piacon jól ismert és neves érdeklődő is bejelentkezett már, hogy részt venne a létesítési munkálatokban. A beruházás megtérülése mintegy 25 évre tehető és az előzetes tervek szerint nem használnánk fel hozzá költségvetési forrásokat (ami remekül kifogná a szelet az agyament sötétzöldek és a tájékozatlan hőzöngők vitorlájából).

Személy szerint nagyon örülök annak, hogy eljutottunk idáig. Őszintén remélem, hogy az elkövetkezendő években komoly előkészítési munka fog folyni a bővítéssel kapcsolatosan és az erőmű színvonaltalan kommunikációja ugrásszerűen javulni fog ennek következtében (amire őszintén szólva nagyon nagy szükség van). Bár az első 2-3 (hmm... a magyar viszonyokat ismerve esetleg 4-5) évben viszonylag csend lesz (pénzügyi tanácsadó keresése, majd műszaki tendereztetés), ha egyszer beindul a dolog, nem lesz megállás. És talán megjelennek a "kiscsikók".



Update: Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy túlságosan száraz és újságcikk-szerű lett ez a bejegyzés. Igazából nem véletlen. Kétlem, hogy van ember, aki teljesen tisztán lát ebben a tárgykörben. Ép ésszel szerintem felfoghatatlan a dolog jelentőssége, annyira gigászi az előttünk álló beruházás erőforrásigénye - legyen szó akár emberi, akár materiális erőforrásokról. Örülök, hogy lesz új blokkunk. Megkerülhetetlennek tartom az atomenergiát és van bennem annyi lokálpatriotizmus és cég iránti elkötelezettség, hogy csak Paksot tartsam ehhez elképzelhető helyszínnek. Fogalmam sincs, itt dolgozom-e még, mire az új blokkok elindulnak, arról sem, hogy mit fog jelenteni ez az egész a HR szervezet számára. Egyelőre az utolsó utániak vagyunk a sorban, akinek köze van a dologhoz. Az építkezést értelemszerűen nem az erőmű állománya fogja végezni (hiszem itt üzemeltető és karbantartó szakemberek dolgoznak), az új blokkok indulásához pedig nagyrészt új gárdára lesz szükség (a mostaniak kiöregednek, illetve az alkalmazott technológia részben más lesz). De ez még a nagyon távoli jövő zenéje.