A minap "felségterületétől" távolabb találkoztunk a környék leglepukkantabb hajléktalanjával. Nagyon nem örülök a fazonnak, mivel rendszerint annak a parknak a közepén tanyázik, ahol sétálunk és szókincse a "mijazhogynemgyújthatokráakurvaanyádbazmeg" mattrészegen történő üvöltözésben merül ki. Most az egyik kávézó előtti szemetesnél láttuk, amint éppen elkezdett túrkálni az elnyomott csikkek között. Amikor észrevett minket, tűntetően otthagyta a félig megszerzett kincset és szitkozódva arrébb állt. Mikor elhaladtunk mellette, startolt vissza a cigiért.
Hja kérem, önérzet is van a világon.