A presto, Ciao!
Tegnap hajnalban leégett a város legjobb pizzériája. Sok éve működött a környék egyik legnagyobb keresztutcájának sarkán. Mindig csinosítgatták, fejlesztgették. Előbb kibővítették plusz egy helyiséggel, aztán előtetőt húztak a kijebb tolt bejárat fölé, az előtte lévő térköves részt felújították, "kerthelyiséget" alakítottak ki asztalokkal, napernyőkkel, amit virágokkal választották le a járdától. Ez volt az a hely, ahol soha nem szóltak, ha az ember levágta a kanyart és átgyalogolt az asztalok között, sem akkor, amikor hárman ültünk három babakocsival és szegény pincérek alig tudtak ellavírozni közöttünk. Nem állítom, hogy rendszeres vendégük voltunk, régebben párszor beültünk enni egy óriás hamburgert, egy gyros tálat, vagy egy carbonara-t. A utóbbi években inkább beszaladtam pizzáért és hazavittük, a tulaj mégis kb. a harmadik alkalomtól tudta, milyen feltéteket fogok kérni (annak ellenére, hogy két-három havonta tévedtem be hozzájuk).
Az egész épület kiégett. Nagyon ízléses fa tetőszerkezete és berendezése volt, ami csak felgyorsította a dolgot. Vele pusztult a szomszédos cipőbolt, teljes árukészletével és a halárus apró helyisége is. A kár több tízmillió. Három méterre az épülettől szép nagy fák vannak, melyek elérik a még három méterre lévő házat is. Szerencse, hogy nem fújt a szél és hogy a tűzoltók perceken belül kint voltak...
Tegnap szerintem a fél város arrafelé járt. Az arcokon döbbenetet láttam, melyet csak tovább erősített a terjedő hír, hogy a térfigyelő kamera felvette, ahogy valaki körbelocsolja a pizzériát, majd felgyújtja. Hivatalosan még semmit nem tudni az egészről, de ha bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor a biztosító nem fizet és nem kezdődhet meg a helyreállítás sem. És akkor hosszú-hosszú ideig ezzel a látvánnyal kell szembesülnünk a korábban mindig pezsgő sarkon.