Imádok kinyitni egy új könyvet, érezni az illatát, végigpörgetni a lapjait, alig várom, hogy nekieshessek. És nagyon nem szeretem azt, hogy az utóbbi években kampányszerűen vásárolok, van, hogy hónapokig nem találok semmit, ami érdekel, aztán egyszerre három-négy kötetet is beszerzek. Azt hiszem, ezen a hétvégén rekordot döntöttem. A céges kafetéria keretem jelentős részét ugyanis kultúra utalványban kaptam meg (a háttér nem érdekes, nem egészen ez volt a terv, de így sikerült), ami év végén lejár, így legfőbb ideje volt elkölteni. Bár nem legális, de néhány könyvesbolt elfogadja, köztük a pécsi Líra is, ahol leadtam egy kisebb doboznyi rendelést. Mindenkinek jutott belőle, de a végére Asszonykám és kisfiam közös tornya fele olyan magasra sem emelkedett, mint az enyém.

Mik is az új szerzemények?
Kleinheincz Csilla Ólomerdője, amivel már évek óta szemezek, most elérkezettnek láttam az időt, hogy a polcomra tegyem. A novelláit nagyon szeretem, őszre tökéletes az a melankolikus, mégis meleg hangulat, ami általában jellemzi őket.
Raanaa Raastól a Csodaidők első kötete, amire nagyon kíváncsi vagyok. Nem szeretek tömegnyomásra vásárolni, de ha ma Magyarországon olvasók előrendelésből összedobnak annyi pénzt, amiből könykiadót lehet alapítani kizárólag ennek a sorozatnak a kiadására, az jelenthet valamit.
Brandon Hackettől az Isten gépei, amit egyszer már majdnem megvettem, hehe.
Carlos Ruiz Zafon A szél árnyéka című könyve, amit Diandra ajánlott. Tizenegynéhány éves barátságunk során ilyenre még talán nem volt példa, úgyhogy jó ötletnek tűnt :)
Ralf Isau Az évszázad összeesküvése tetralógiájának harmadik és negyedik kötete. Az első kettő nagyon régen megvan, kellemes és ötletes olvasmány, nem is értem, miért nem gyűjtöttem ki eddig.
Neil Gaiman Sandman képregényének első kötete \o/
A Sörmesterek képregény második kötete, amely miatt sajnálom, hogy nem értek franciául. Őszintén remélem, sikerül megállapodniuk a jogtulajdonossal a harmadik füzet csökkentett példányszámú kiadásáról, hogy legalább ezt a történetet lezárják, a további kötetek kiadására sajnos nincsen esély.
David Gemmel Viharlovasa, mellyel a Mester rigante ciklusa végre teljessé válik. Azt hiszem, az utóbbi években Gemmel vált a kedvenc írómmá, rendszeresen újraolvasom az összes nálunk kiadott könyvét.
Steven Eriksontól a Csontvadászok, ami talán a legsúlyosabb fantasy sorozat, amit valaha olvastam. Értem ezt a fizikai megtestesülésére (tizenöt centi magas könyv, durván két kiló, ölni lehet vele) éppúgy, mint az összetettségére és mondanivalójára. Ha egyszer lesz két hetem, amikor nincs mit csinálnom (haha), akkor biztosan elkezdem előröl az egész sorozatot, addig csak álmodozom róla.
Stan Sanaki mesterművének, az Usagi Yojimbo-nak a hetedik kötete. Imádom.

Ugyan nem ebből a forrásból való, de Asszonykám megszerezte nekem a szinte nem is létező álomkönyvemet: Raymond E. Feist Tündérmeséjét. Anno még az egyetemi könyvtárban akadtam rá és teljesen lenyűgözött, azóta verem a fejem a falba, hogy pár évvel utána egy antikvárium végkiárusítása során nem vásároltam meg (akkor 350 forintért, most 2500-at adtam érte). Mellé csomagolva jött James Clavell A Tajpan című könyve is.

Egész hétvégén olvastam, ötöt már be is fejeztem a fentiek közül. Nagymamám mondta mindig, hogy nekem nem érdemes könyvet venni, mert túl gyorsan kiolvasom őket :)