Múlt hét elején kisfiam irdatlan hörgéssel és szipogással, hozzá gyenge lázzal ébredt az éjszaka közepén. Utóbbit gyorsan csillapítottuk (azóta sem jött elő), az előbbi tünetek azonban még sajna nem tűntek el teljesen. Mivel totál parás vagyok ha a családomról van szó, elzarándokoltunk doktornénihez, aki megnyugtatott, hogy egyszerű náthavírus. (Furcsa ez a szó, a nátha az nálam nátha, nem vírus, sőt, nem is betegség, hanem egy állapot, ráadásul a legocsmányabb a világon, amikor az embernek élni sincs kedve.) Kalcium, köptető, szemcsepp az orrába (nem elírás, mindig ezt írja fel gyulladásgátlóként), rendszeres orrszívás. Utóbbi nagy ellenség, szerencsétlen gyerek ordít, mint a sakál, elég csak meglátnia a porszívót. Pedig alapban nem lenne olyan vészes a dolog ha nem visítana közben, mivel akkor még levegőt is tudna venni (tapasztalatból beszélek, alapelvem, hogy nem adok olyasmit enni a gyereknek, amit előtte nem kóstolok meg, kis rugalmassággal ezt kiterjesztettem az orrszívásra is). Amúgy a fene gondolta, hogy a porszívócsövek nem azonos átmérőjűek, vettünk egy porzsák nélküli csodagépet a múltkor is kiderült, hogy keskenyebb a csöve, ezért nem lehet csatlakoztatni az orrszívót. Viccesen nézhettem ki, ahogy hajnali fél háromkor fehér fürdőköpenyben támolygok a lakótelepen az udvarban a garázsunkhoz a - megfelelő csőátmérővel rendelkező - régi porszívóig.

A lényeg, hogy mostanra a gyerkőc majdnem teljesen rendbe jött. Viszont mindketten elkaptunk tőle valamit. Fejfájás, torokkaparás, általános levertség, enyhe nátha, nekem pedig brutális mértékű és gyorsaságú testhőmérséklet-változások és rendszeres gyomorfájás. Asszonykám elég gyorsan kilábalt mindebből, én viszont még mindig szenvedek. A körülmények sem sokat segítettek, múlt héten kétszer is tréningre kellett mennem, egész napos figyelem és aktivitás kényelmetlen székeken, idegen környezetben. Második napon odafelé meg kellett állítanom az autót, mert majdnem elájultam az úton a melegtől. Én, aki általában három réteg ruhában közlekedek, jelenleg is egy szál rövidujjú ingben ülök az irodában és szívem szerint kinyitnám az ablakot a kinti fagyos-esős idő ellenére, holott körülöttem pulóverben vacognak. Ugyanakkor ha elsétálok a folyosó végéig, lever a víz, mintha kemény fizikai munkát végeznék.

Ja igen, volt ilyen is, ami szintén nem segített abban, hogy rendbe jöjjek. Szombaton reggel nyolctól délután fél háromig a ház körül dolgoztunk. A lakóközösség (majd egyszer írok róla, ez kb. a közös képviselőt, vagy ahogy nálunk hívják, a "házbizalmit" jelenti) kitalálta, hogy térkövezzünk. Tavaly simán el lehetett volna rejteni a költségeket a szigetelésbe, de sebaj, szeretünk mindenért háromszor fizetni. A munkákat előkészítendő, ki kellett szedni egy fát, illetve három örökzöld bokrot a ház elől, természetesen gyökerestől, mivel visszakerülnek a direkt nekik kihagyott helyre. Eddig nem is volt gond, viszont ha már így együtt voltunk (illetve a hatból négyen...), kikaptuk az udvarban lévő elöregedett fát is. Róla azt kell tudni, hogy kb. hat méter magas, a törzse háromfelé ágazik, ebből egyet az év elején kicsavart egy vihar, miután házi harkályunk kivájta a teljes belsejét és kipucolta belőle a férgeket. A másik törzs is teljesen korhadt volt és gyanítottuk, hogy a gyökérzet egy részével is ez a helyzet. Nosza, ássuk ki!

Az első munkafázis még egészen viselhető volt, mókás volt négy méter magas, csúszós létra tetején egy csuromvizes fának támaszkodva műanyag kötélre rögzített franciakulcsot lóbálni és azzal próbálkozni, hogy feldobjam az egyik keresztágra. Well... az első négy dobásom értékelhetetlen volt, a következő irányzékra jó volt, csak magasságra nem, a hatodik viszont egyszerűen tökéletesre sikerült. A fűrészelést nem vállaltam, a kedves szomszéd mászott fel és vágta be addig a törzset, hogy a kötéllel lentről hárman lehúzhassuk a földre. Utána ugyanez a másik törzzsel, az már komolyabb volt, ha nem segít be a százhúsz kilós szembeszomszéd, nem tudom, hogyan húztuk volna le. Némi pihentető darabolást és pakolást követően jött a legjobb rész: a fő törzs és a gyökérzet kiásása.

Na itt átkoztam el azt, aki kitalálta ezt az egészet és nem engedte, hogy a helyi romák párezer forintért és a fáért cserébe kiszedjék ("mer' azok nem szednék ki ilyen jól"). Több, mint két órán keresztül ástunk, tisztítottuk a gyökereket, hogy aztán fejszével el lehessen őket csapdosni. Életemben nem volt még fejsze a kezemben, ehhez képest még megvan minden fontosabb testrészem :) Több, mint két óra szenvedés után a facsonk pár centit megingott, de még mindig túl sok gyökere volt. Óriási szerencsénkre a szomszédunk fia éppen jött látogatóba és felajánlotta a harminc éves Passatját közösségi célokra. Gyenge öt centi mély árkot vájt szegény kocsi a sóderbe, de kirántotta a törzset! Két darabban, ugyanis kiderült, hogy helyes volt a feltételezésünk: a fa alapjaiban volt elkorhadva, az egyik fele teljesen halott volt, igazából bármelyik vihar kettétörhette volna.

Halálosan fáradtan mentem haza, leheveredtem a szőnyegre kinyújtani a hátamat és egy perc alatt elaludtam. Vasárnap egyáltalán nem tudtam fogni és még most sem működik teljesen a kezem. Kérem szépen, én egérhez és billentyűzethez vagyok szokva, nem fejszéhez.

Este aztán kaptam a gépből is. Asszonykám mutatta a notebookját, hogy valami Safety Tool nevű program talált rajta vagy húsz spyware-t. Ráncoltam kicsit a szemöldökömet, nem emlékeztem, hogy tettem volna fel neki ilyen programot. Nem is. Rogue virust fogott, amelyik hamis rendszerüzenetekkel bombázta, gyakorlatilag megbénította a gépét, blokkolta azokat a programokat, amelyekkel ki lehetett volna írtani (egy idő után már a windows taskmastert sem engedte futni, ott éreztem, hogy ez már a vég :)). Nem nagyon értek a gépekhez, mezei felhasználó vagyok, de annyi azért rémlett, hogy ha az a mocsok parancsfájlból indul, akkor csökkentett módban tudom orvosolni a problémát. Három órám ment rá, de megoldottam, kipucoltam a szemétládát és frissítettem a különféle védelmi programokat. Szégyen-gyalázat, de továbbra sincs jogtiszta vírusvédelem a gépeinken, viszont most elszántam magam, hogy veszek valamit.

Reggelre a netszolgáltatónk küldött egy levelet, hogy Asszonykám előfizetésére nagy számú panasz érkezett, mivel tömegesen küldött kéretlen maileket, ezért azonnali hatállyal letiltották a kimenő levelezését. Ügyes kis vírus lehetett ez, ha néhány óra alatt képes volt ilyenekre (feltételezem nem volt fent napok óta, mert akkor korábban nekiállt volna blokkolni a gépet). Az ügyfélszolgálat nagyon korrekt volt, amikor írtam nekik, hogy mit találtam a gépen és mivel pucoltam le, azonnal jelezték, hogy köszönik a gyors intézkedést és visszaadták a megvont jogosultságot.

Szóval ez volt a mi kis vírusos múlt hetünk.