Éjszaka hozzánk is megérkezett a hó, ezért a társasházi közösségi szellem jegyében a reggelt vidám fizikai munkával kezdtem. A közös képviselő pont múlt héten újságolta, hogy vásárolt három új hólapátot. Mondjuk az furcsa volt, hogy kiemelte, hogy leszerelte róluk a gumicsíkot, hogy a frissen térkövezett bejáratot is tisztán lehessen velük tartani, de akkor még nem gyanakodtam.
Ma viszont szembesültem a szomorú valósággal, három ugyanolyan, öblös műanyag lapát feküdt békés egyetértésben az alagsorban. Ezek tökéletesen alkalmasak a friss hó elpucolására, de sajnos a reggel munkába igyekvő tucatnyi ember súlya pont elég volt ahhoz, hogy letapassza a havat az aszfaltra, ezt pedig igen nehézkes volt lekezelni. Szóval a húsz percre tervezett testmozgás közel egy órán át tartott. Viszont nagyon megérte, hiába esett rá még vagy egy órán keresztül friss porhó, amint enyhült pár fokot az idő, nyom nélkül elolvadt, így most a mi járdánk az egyik legszebb a környéken :)

Érdekes dolog ez a hólapátolás, bent voltam a városban és lefelé menet nézegettem a járdákat. A családi házak oldalán, ahol mindenki a saját portájának a rendbetételéért felelős, negyvenből talán két háznál tolták le a havat, a többinél klasszul odafagyott. A másik oldalon, ahol társasházak vannak, egy kivételével mindegyik előtt tiszta volt az utca. Pedig korábban szépen működött a "bárki megcsinálhatja, így mindenki azt gondolja, hogy majd valaki bevállalja, ezért a végén senki nem foglalkozik vele" elv. Még a végén kiderül, hogy az emberek fejlődőképesek?