A chat csatorna, melyen a legjobban éreztem magam WoW-os pályafutásom alatt. Furcsa módon valamennyi guildben, ahol megfordultam, a lockok között voltak a legjobb fejek :) A CG-s csapat hatalmas volt, egy idő után azon vettük észre magunkat, hogy egyre több más kaszthoz tartozó emberke jelenik meg a chat-ünkön, mert elterjedt a híre, hogy ez a banda aztán nem unatkozik a legszörnyűbb farm raid alatt sem.

Máig emlékezetes az a Molten Core raid, amikor megelégelve a sok sírást a lassú banishek (a démonokat átmenetileg más síkra száműző varázslat) miatt, versenyt hirdettem a lockjaim között. A feladat az volt, hogy a halálhoz minél közelebb álló démonokat kellett banish-elni - akik ezáltal immunissá váltak mindenféle bekapott sebzésre a varázslat időtartamára. Well... a következő néhány démon 5-6% életerőtől permanensen banish-ben dekkolt, a győztes végül Qel lett, aki egy 1%-on lévő démont űzött el. Remekül mulattunk. Érdekes módon a raid többi része kevésbé :P

Volt, hogy csapatot szerveztünk a Doomguard idéző varázslat megszerzésének iszonyatosan hosszú küldetéssorozatának végigcsinálására. Jó móka volt, az egyik küldetésben elég durva démonokat kellett ölni a világ vége után két sarokkal. Róluk annyit kell tudni, hogy valami überminimális (1% körüli, vagy alatti) eséllyel dobtak egy olyan tárgyat, amely a papok speciális epic fegyverének egyik alapanyaga volt. Emiatt rendszeresen 3-5 fős csapatok farmolták a démonokat hosszú órákon keresztül. Nos, mi odamentünk, levágtuk az elsőt, aki bizony elhajította ezt a cuccot. Jót vigyorogtunk és csináltuk tovább a küldetést. Kicsivel később találkoztunk egy baráti guild válogatott különítményével, akik ugyanazokra a démonokra vadásztak. Megkérdeztem, mivel is szórakoznak, mire kiderült, hogy több, mint három órája próbálják kiütni ezt a bizonyos tárgyat. Nagyon gyorsan és nagyon nagyot profitáltunk a szerencsénkből ;) Az eset megihlette a "kárvallottat" is, íme a történet az ő inretpretálásában:



Kik is alkották ezt a bagázst? Furcsa módon ma is élénken emlékszem mindegyikükre.
Rizziakh volt a rangidős, belépésemkor a lockok vezetője. Lényegesen idősebb volt nálunk, bőven a harmincas évei végén járhatott. A felesége is a klánban volt. Érdekes figura volt, kicsit elvont, de nagyon egyenes és becsületes. Amikor kilépett a klánból, akkor vettem át én a vezető szerepet. Egy darabig még látogatta a fórumunkat és adott pár tanácsot a csapat kezelésével kapcsolatban, aztán abbahagyta a játékot. Valamikor újra kezdte és most egy másik RP szerveren játszik.

Xanthazar-ról soha nem tudtam sokat. Az ősidőktől kezdve a guild tagja volt, emlékeim szerint az alapító vezető testvére. Hosszú ideig offline volt, amikor újra játszani kezdett, akkor sem akart raidelni. Szerencsére, mivel eléggé tele volt a csapat. Úgy tűnik, a karaktert törölte, jelenleg egy mágus van ezen a néven a szerveren.

Zianide érdekes figura volt. Ő volt az egész csapatból akit legjobban mozgatott a minél jobb felszerelés minél gyorsabban történő összeharácsolása, akár a többiek kárára is. Emellett iszonyúan dekoncentrált volt, ha személyre szóló feladatot kapott, szinte mindig probléma volt vele, illetve a viselkedése miatt is többször érkezett rá panasz. A probléma megoldotta önmagát, valamiért úgy gondolta hogy helye van a szerver top guildjében és jelentkezett hozzájuk. Mindezt úgy, hogy nekünk elfelejtett szólni róla, ami a klánból való azonnali eltávolítást jelentette. Azt hiszem, tőlük másfél hét után rúgták ki, amikor szembesültek a képességeivel és a magatartásával. Megpróbálta visszakönyörögni magát hozzánk, sikertelenül.

Qel volt az első a csapatból, akivel megismerkedtem. Együtt csináltuk végig az 50-es szintű warlock küldetéssorozatot, hamarosan mindketten a rendkívül stílusos kaszával harcoltunk. A problémát az jelentette, hogy szegény srác még a huszadik Nefarian kill után is ugyanezt a kaszát használta. Mindene lilán világított, de képtelen volt egyetlen árva fegyvert szerezni magának. A végén kategorikusan megtagadta, hogy a kezébe vegye a gyűlölt aratóeszközt és inkább puszta kézzel rohangált :) A huszas évei körül járt, nagyon szépen, választékosan beszélt (londoni lévén ez nem csoda), párszor körül kellett íratnom vele egyszerűbb szavakkal, mit is mondott korábban. Elég rosszul viselte a CG agóniáját, abba is hagyta a játékot, bár ahogy látom, mostanában újra online.

Mesana volt az első, akit én vettem fel a klánba. Katasztrofálisan rosz volt az in character RP interjúja, rettenetes angolsággal próbálkozott. Ennek ellenére felvettük, de másnap azért megkerestem és felajánlottam neki, hogy szívesen segítek, h esetleg nem teljesen ért valamit. Erre kiváló angolsággal válaszolt és mondta, hogy rendben lesz. Máig nem értem a dolgot... Egyébként orosz volt, a nehézipari egyetemen tanult, jókat beszélgettünk. Rajtam kívül ő volt a másik lock, aki komolyan vette a raideken nyújtott teljesítményét, egyedül neki volt esélye megszorítani engem. Egyszer szó nélkül eltűnt és a karakter azóta sem aktív.

Nephira. Hú, de nehéz eset volt ez a dán csapat. Csapat, mert vele soha nem lehetett egyedül találkozni, vagy beszélni. A barátnője és az ikertestvére is a klán tagja volt, rajtuk kívül még egy hasonszőrű haverjuk alkotta a bandát (négy gnóm, rettenetes...). Rendszeresen összetűzésbe keveredtem vele, képtelen volt a kiosztott feladatára koncentrálni. Egyszer elég komollyá fajultak köztünk a dolgok, a végén a barátnője jött oda hozzám bocsánatot kérni a nevében. Érdekes módon, amikor később visszanézegettem a szerverre, mindig lelkesen üdvözölt és jókat beszélgettünk. Jelenleg is játszik, az újraalakult Crimson Gauntlet oszlopos tagja.

Yvrainne kiakasztó csajszi volt. Neki a WoW egy újabb chatszobát jelentett, amit a permanensen aktív MSN és az állandóan a fülén lógó telefon mellett használt. Nem volt olyan raid, hogy ne a barátnőivel csevegett volna, ez szépen kihatott a teljesítményére is. Ennek ellenére nagyon aranyos és jópofa volt. Amikor volt egy nagyobb kilépő csapat, ő is távozott velük, de még sokáig tartottuk a kapcsolatot. Néhány hónapra eltűnt, majd mikor visszajött, kiderült, hogy minden szabadidejét rajzolni tanulással töltötte. Aztán megint eltűnt és már a karakter sem létezik.

Ha már a kiakasztó egyéneknél tartunk, azonnal beugrik Raelissa neve. Hujujuj... A guild drámakirálynője, iszonyat nagy dumás figura, szerver szinten hírhedt cybor-királynő. Nagyon fiatal angol srác volt, aki soha nem tudta befogni a száját, rendszeresen összekapott valakivel, tele volt figyelmeztetésekkel, szinte végig a klánból való kirúgás szélén táncolt. Ennek ellenére népszerű emberke volt, igazi egyéniség. Érdekes módon, amikor elhatározott valamit, azt keményen végigcsinálta, amikor úgy döntött, hogy ő bizony keményen odateszi magát a raiden, akkor az úgy is történt. Jelenleg a CG warrior classleadere. Közel a világ vége :P

Úgy látom, a végére maradtak a problémásabb emberek. Hayes. Talán soha nem találkoztam még ennyire öntelt, arrogáns, szocializálatlan, bárminemű értelmes emberi kapcsolatra alkalmatlan emberrel. Aztán persze kiderült, mi az oka. A srác tizenhat éves kora óta hivatásos katona volt az izraeli hadseregben. Olthatatlan gyűlölettel viseltetett a shadow priestünk iránt, soha nem állta meg, hogy be ne szóljon neki valami miatt, csupán azért, mert ő pedig iraki volt. Nagyon durva vitáim voltak vele, sajnos eredménytelenül. Hiába tiltottam el a raideléstől mindaddig, amíg nem képes legalább a minimálisan elvárt dolgokat megtenni, a raid leaderünk nagy haverja volt, aki állandóan spotot adott neki (no igen, kellemes kis hatalmi villongások voltak közöttünk).

Trish sokáig a kedvenc lockom volt. Én interjúztattam, simán bejutott. Rengeteget beszélgettünk mindenféle témákról, rendszeresen mesélt az új barátjáról, párszor tanácsot kért, mind a játékon belüli, mind azon kívüli dolgokban. Aztán egyszer egy véletlen elszóláson keresztül kiderült, hogy a valóságban fiú és egy éven keresztül szórakozásból hazudozott nekem. Soha nem tudtam elfogadni a bocsánatkérését. Elküldtem pszichiáterhez, magamban pedig egyszer és mindenkorra eldöntöttem, h soha többet nem próbálok meg interneten nemhogy barátságot, de még ismeretséget sem kötni. Jelenleg a CG officere és nagyon örül, ahányszor lát. Én kicsit kevésbé, de azért már szóbaállok vele :P

Coldezice is "saját" recruit. Teljesen véletlenül talált ránk, amikor kiderült, hogy páran magyarok vagyunk. Hamar belevetette magát a raidelésbe, azok közé tartozott, akik nagyon komolyan vették a dolgot, mindig maximálisan felkészülten jött mindenhova és nagyon sérelmezte, ha mások nem így tettek. Ebből viszonylag sok konfliktusa is volt, mivel mindig szóvá tette ha nem tetszett neki valami. Mindezt igen markáns és határozott stlíusban, volt olyan, hogy a klánunk vezetője hívott fel, hogy be tudnék-e logolni, mert Cold a kirúgás szélén táncol és mennem kellene békíteni. Valahogy mégis kihúzta nálunk, mert az ellentétek dacára imádta a guildet és mindent megtett a sikerünk érdekében. A múltkoriban váltottam vele egy mailt, másik szerveren játszik és hardcore módon raidel.

Melfeena megjelenése egy rémálom volt. Őt azt hiszem úgy vették fel, hogy engem csúnyán megkerültek. Szerver szinten közismert bajkeverő és drámakirálynő volt, tökéletesen illett a CG-be :P Amúgy egy fiatal skót srác volt, Raelissa nagy haverja, együtt "szerepjátszották" a leszbikus warlockjaikat Goldshireben. Raidteljesítményéről nem lehet beszélni, olyan szinten értékelhetetlen volt.


Így visszaolvasva eléggé súlyos csapatom volt :) No igen, az RP szerver csak úgy vonzotta az egyéniségeket és a nehezebb természetű embereket. Ennek ellenére nagyon sok kellemes emlékem van velük kapcsolatban (a kellemetleneket pedig az emberi agy ugyebár egyre mélyebbre és mélyebbre tuszkolja, amíg már képtelen lesz felidézni őket - és ez jól is van így) és ha a CG-re gondolok, még mindig a WoW-os "anyaguildem" van előttem. Viszont Diandra, a te emlékeidre kíváncsi lennék a lockjaimmal kapcsolatban (különös tekintettel Coldra és Raelissára, emlékeim szerint ők voltak a kedvenceid^^).

Amúgy még nem gyógyultam meg teljesen, ezért ezek a szentimentális, visszatekintő posztok ;)