Tegnap estefelé pici fiam egy óra leforgása alatt belázasodott, 39 fok fölé szökött a láza. Alapvetően nem rémültem meg, gyanítottam, hogy előbb-utóbb meg fog történni, bár annak jobban örültem volna, ha nem pont azon a héten, amikor a háziorvosunk szabadságon van.

No mindegy, kapott fél Germicidet, megfürdettük, vacsorázott, aztán elaludt. Sajnos egy órával később felébredt és hiába tettünk hideg borogatást a bokájára és a csuklójára, lassan kúszott felfelé a láza. Fél egy körül levittük az ügyeletre (korábban beszéltem velük, ezt mondták), ahol is találkoztunk egy bűbájos doktornővel, aki gyilkos tekintettel meredt ránk, amiért felébresztettük. Egy darabig csak tőszavakkal és mutogatással volt hajlandó kommunikálni, aztán amikor gyönyörűséges kisfiunk egyetlen nyikkanás nélkül érdeklődve végignézte, hogy mit is csinál vele, majd felderítette a rendelőt is, kénytelen-kelletlen megenyhült és a végére még mosolygott is ránk egy kicsit. Hiába, aki ellenállhatatlan, az ellenállhatatlan *büszke*
Kaptunk egy kioktató lecseszést azért, amit csináltunk (a csúcspontja a lenéző "első gyerek?" kérdés volt), simán ellentétes dolgokat mondott, mint a háziorvosunk, majd felírt egy másik lázcsillapítót és ennyi volt. Kiváltottam a gyógyszert, a patikus hölgy tüneményes volt, félig még aludt és majdnem nekiment az ajtónak. Viszont munka közben elmondta, hogy pont most volt ebben a témakörben továbbképzésen és gyakorló anyukaként ő hogyan szokta csinálni. Mondanom sem kell, hogy pontosan azt a gyakorlati receptet kaptuk, amit mi is alkalmaztunk... Reggelre lement a gyerkőc láza, de mivel kicsit piros a torka, ma mindenképpen megmutatjuk gyermekorvosnak.

A mobilitás érdekében ma autóval jöttem dolgozni és a Petőfin hallottam egy dalt, aminek a vokálja nem hagyott nyugodni, az első dolgom volt rákeresni. Meg is van, legnagyobb meglepetésemre magyar együttestől. A többi nótájuk nem jó, de ez nagyon fülbemászó.