Asszonykámtól kapott születésnapi ajándékcsomagom alapját képezte Richard P. Feynman "Mit érdekel mások véleménye?" című könyve, melyet egyfelől azért kaptam, mert teljesen el voltam ragadtatva ettől az embertől, másrészt pedig enyhe (na jó, nem is olyan enyhe) célzással a címét illetően. Ez a gondolat azóta is kiemelt helyet foglal el az elmémben, rendszeresen előhúzom amikor a vérnyomásom hirtelen emelkedni kezd...

Nem csalódtam ebben a kötetben sem, pedig jóval komolyabb, mint a "Tréfál, Feymnan úr?". Kisebbik fele Feynman első feleségéről, Arlene-ről szól, akiről a másik könyvben már olvashattunk. Elgondolkodtató és megható, ugyanakkor bűbájosan szórakoztató történeteket szed össze nem mindennapi kapcsolatukról, mely szinte a kezdetektől fogva tragikumra volt ítélve, hiszem esküvőjük idején már mindkettejük számára nyilvánvaló volt Arlene halálos, gyógyíthatatlan betegsége. Feynman a maga módján próbál harcolni a betegség ellen, látogatást tesz az orvostudomány területére és bár bizonyos tekintetben hatékonyabbnak bizonyul az orvosoknál, felesége életét nem mentheti meg. A történetek egyszerre sokkolóak és elbűvölőek, Arlene valamennyi cselekedete és gesztusa az életigenlésről és a világ szeretetéről szól, még akkor is jó olvasni, ha az ember tisztában van a végkifejlettel.

A kötet második fele a Challenger űrrepülőgép katasztrófájának kivizsgálásáról szól. Fenyman a vizsgálóbizottság tagjaként szembesül a társadalom jellemzőivel: bürokráciával, titkolózással, eltussolt ügyekkel, kommunikációs problémákkal, hatalmi villongásokkal. Ugyanakkor szót ejt azokról az elkötelezett emberekről is, akik - legyenek akár irodisták, akár mérnökök, vagy szerelők - szívügyüknek tartják az űrrepülést és az igazság napvilágra kerülését. Fizikusunk természetesen a jól megszokott módon végzi a munkáját, képes napokon keresztül beszélgetni az illetékes mérnökökkel és szerelőkkel azért, hogy megértse az űrrepülőgépek szigetelésének felépítését, a bizottsági ülés kellős közepén pedig egy pohár jeges vízzel szemlélteti azt, mi is történt a gumi tömítőanyaggal a felszállást követően. Igazi úriember: a személyekkel szembeni kritikát korrekt, emberséges módon fogalmazza meg, a jelentéshez csatolt különvéleményében pedig a messzemenőkig tárgyilagosan és a hatékonyságra törekvően, ugyanakkor egyenesen fejti ki megállapításait.

A kötet harmadik része Feynman egy előadásának szövege, mely a tudomány szükségességéről és hasznosságáról szól. Nagyon őszinte szemelvényről van szó, hiszen Feynman az atombomba egyik feltalálójaként szembesült azzal az erkölcsi dilemmával, hogy a tudomány vívmányait nem minden esetben építésre használják.