Jaj, de nagy bajban vagyok. Jó régen akartam írni Marjane Satrapi Persepolis című képregényéről, de alkotói válságom lustaságom megakadályozott benne. A szerző iráni értelmiségi család sarja, akit felvilágosult szülei külhonba menekítenek az iszlám forradalomi rendszer elől, majd felnőttként visszatér hazájába és végiggszenvedi az identitáskeresés fájdalmait. Mindezt rendkívül egyenes, szókimondó stílusban, fekete-fehér, minimalista paneleken. Mégsem kizárólagosan életrajzi műről van szó, ez csak keret ahhoz, hogy a szerző szemén keresztül bemutassa a nyugat számára Iránt. Nem akarok részletesebben belemenni a dologba, a lényeg az, hogy lenyűgöző alkotásnak tartom és mindenki számára elolvasásra javasolom.

És amiért bajban vagyok. Asszonykám meglepett Satrapi Asszonybeszéd című minikötetével, amely a Persepolis rajzolása közben született, mintegy melléktermékként. Szemben az ismeretterjesztő, komoly témákat boncolgató Persepolis-szal, az Asszonybeszéd könnyed, szórakoztató írás próbál lenni. Nos, számomra nem az.
Pedig a keret adott: családi vacsora utáni teázás a szerző nagymamájánál, amelyen csak a nők vesznek részt és beszélgetnek. Pontosabban pletykálnak. A nők Iránban is nők, a téma a párkapcsolat és a szexualitás. Szó esik házastársi hű(tlen)ségről, menyasszonyvásárlásról, a szüzesség értékéről és fetisizálásáról, a szülők által megszervezett házasságról, homofóbiáról, plasztikai műtétről. Valahol mind ugyanoda vezethető vissza: hagyományokra és az anyagi javak iránt érzett (beteges) imádatra. Értem, hogy a történetek szórakoztatni akarnak, de engem a többségük elkeserített, aztán ahogy haladtam előre, feldühített, sőt, mire a könyv végére értem, kifejezetten taszított.

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült megértenem, mi a bajom az egésszel, valószínűleg az emberi ostobaság és közönségesség, ami úgy tűnik, egyetemleges, vallástól és kulturális háttértől független. Kizárólag az utolsó képsoroknak köszönhető, hogy letettem és nem sarokba vágtam a kötetet, de ezt hadd ne spoilerezzem el. Maradjunk annyiban, hogy Iránban is minden (sikeres) férfi mögött ott áll egy nő.