A vámpírosdi után úgy gondoltam, belenézegetek a többi magyarul kiadott mangába is, beszereztem a Berserk első kötetét. Végigolvastam, aztán elkezdtem vakarni a fejemet, hogy ez most mi a jó fene volt.

Addig rendben, hogy dark fantasy/horror mangáról van szó, ezért a rajzok és a sztori is sokkal keményebb, mint amire számítottam, de azért ez enyhe túlzásnak tűnt. In medias res kaptam a képembe egy rosszarcú, félszemű, szadista és pszichopata tömeggyilkost, akinek a fémbal kezébe egy kisebbfajta tüzérségi osztag van beépítve, van egy ötlövetű kézi nyílpuskája és egy akkora kardot lóbál, hogy néha nem fér rá az oldalra. Megy előre, mindenkit agyonvág, legyen az akár ember, akár a vállán lévő furcsa alakú, időnként vérezni kezdő sebhely vonzotta démon. Ő Guts, a Black Swordsman.
Megjelenik pár mellékszereplő, a legtöbb simán elhullik, bizonyítandó, hogy ez bizony egy kemény világ, ahol a gyengéknek és az ártatlanoknak ez a sorsa. Egyedül egy Puck nevű elf (az ír fairie-re hasonlít, apró tündérszerű lény, képes repülni, észleli a körülötte lévő emberek érzéseit, illetve a tarsolyában lévő tündérpor kiváló gyógyító eszköz) marad életben, aki az enyhén idegesítő humort hivatott képviselni. Ami érdekes lehet még, az a behelit nevű izé, ami leginkább egy tojás alakú, elnagyolt emberi arcot formázó bigyó. Nagyjából ennyi derül ki az első füzetből.

Nem igazán éreztem, hogy nekem erre pénzt kellene szánnom, de mindenhol olyan egyöntetű lelkesedéssel beszélnek a sorozatról, hogy úgy döntöttem, kap még egy esélyt. Viszont átálltam elektronikus olvasásra, keresgéltem erre-arra, letöltöttem pár részt és nekiláttam.
A második és a harmadik kötet még mindig zavaros kicsit, bár már kezdenek érthetőbbé válni bizonyos dolgok. Kiderül, hogy a behelit képes megidézni az Isten Kezét, egy csoportnyi isteni hatalommal bíró démont, akik a sötét isten személyes szolgái. Képesek emberfeletti erejű szörnnyé, Apostollá változtatni azt, aki birtokolja a behelitet és meghozza a maga áldozatát: feladja azt, aki vagy ami a legfontosabb a számára. Kiderül az is, hogy Guts ismeri és gyűlöli az Isten Keze egyik tagját, a Femto nevű démont és minden vágya, hogy végezhessen vele de jelen helyzetben még csak megsebezni sem tudja. Nagyjából ennyit tudunk meg a Black Swordsman történetszálból.


Az Aranykor címet viselő szálban visszaugrunk a múltba, hogy magyarázatot kapjunk arra, milyen események formálták ilyenné Guts személyiségét, mi rejtőzik valójában az Apostolok létezése és a világ káoszba fordulása mögött. Azon vettem észre magam, hogy szépen lassan beszippant és magával ragad a Berserk világa, egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. Nem elég, hogy olvasmányos és fordulatos, nagyon jól eltalált a szereplők jellemzése. Nincsenek a személyiségükhöz nem illő cselekedeteik, minden, amit csinálnak logikusan, ezáltal nagyon szépen építkezik a történet. Természetesen gyakran megszakítják a különféle csatajelenetek, de ezeknek is helyük van a sztoriban - még akkor is, ha jobbára futólag átlapoztam ezeket az oldalakat, mivel előfordult, hogy akár 10-15 is akadt belőlük szinte szöveg nélkül.

Az Aranykor tehát Guts Black Swordsman-né válását meséli el. Feltűnik csecsemőként, végignézhetjük gyermekkori emlékeit, vándorlásait zsoldoként, míg találkozik Griffith-szel, a Sólyom Banda nevű zsoldoscsapat vezetőjével. A következő éveket ebben a csapatban tölti, hamarosan a rohamcsapat vezetője lesz, részt vesz Midland (hadd ne fordítsam le Középföldére :P) hódító háborújában, mely során a csapat egyre ismertebbé válik. Itt ismeri meg Casca-t, a csapat egyetlen női tagját, akivel kimondatlanul ugyan, de egymásba szeretnek. Griffith a háborút arra használja, hogy elérje élete álmát, saját birodalmat akar, melynek az uralkodója lehet.
A Sólyom Banda élén, Guts hathatós közreműködésével győzelmet győzelemre halmoz, a háború megnyerését követően lovaggá ütik és beleártja magát az udvari politikába is. Guts mindeközben a helyét keresi és úgy dönt, hogy magányosan folytatja útját. Távozása kirántja Griffith lába alól a talajt, aki hatalmas hibát követ el. És innentől nem folytatom, mert a továbbiakról nem lehet spoiler mentesen írni. Pedig bőven lenne miről, a szálnak közel a fele még visszavan. A lényeg, hogy ezek az események vezetnek Guts szemének és fél karjának, illetve Casca memóriájának és beszédkészségének elvesztéséhez, valamint Femto megszületéséhez.

És itt kezdődnek a problémák is. Az Aranykor annyira egyben van, hogy nagyon magasra teszi a mércét az utána következő sztorik számára. A készítő, Kentarō Miura pedig nem feltétlenül ugorja meg minden alkalommal... A Meggyőződés történetszálban Guts megkezdi vadászatát az Apostolokra és nem kíméli azok szolgáit sem. Egyre hírhedtebbé válik, mint gátlástalan tömeggyilkos, mígnem a Szentszék megbízza a Szent Vaslánc Lovagrendet a kézre kerítésével. Mindeközben Casca megszökik biztosnak hitt rejtekhelyéről és egy csapat prostituált társaságában Albionba, az inkvizíció melegágyába vetődik. Idáig még rendben is lennénk, azonban kapunk még vagy négy új szereplőt, akiknek a sorsa csak nagyon érintőlegesen fonódik össze Guts-éval, mégis rengeteg szó van róluk. Az eseménysornak a továbbiak szempontjából kizárólag a vége az érdekes: pestisszörnyek jutnak át a világra, Albion lakosságának jelentős része elpusztul, ami katalizálja Griffith reinkarnálódását.

Az Ezeréves Birodalom Sólyma történetszál jelenleg is fut. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Az események nagyon vontatottak, igazából több a filler, mint a fő szál kibontása. Guts elhatározza, hogy elviszi Casca-t Elfhelmbe, ahol az elfek királya remélhetőleg képes meggyógyítani a lányt. Az út során találkozik egy boszorkánnyal, akitől sokat megtud a vállán lévő seb természetéről és aki megajándékozza az ősi berzerker páncéllal. A vértezet emberfeletti hatalommal ruházza fel viselőjét, immunissá teszi a fájdalomra, azonban csatában elborítja elméjét és mágiájával megpróbálja magába olvasztani személyiségét. Ennek megakadályozására Schierke, a fiatal boszorkánytanonc - aki szerintem az egész manga legbűbájosabb alakja - csatlakozik Guts-hoz és társaihoz.
Eddigre ugyanis hősünk akaratlanul is egy kisebb csapat élén találja magát. Még az előző szál során csatlakozik hozzá Ishidoro, a tolvaj fiú, valamint újra feltűnik Farnese, a Szent Vaslánc Lovagrend korábbi vezetője és féltestvére, Serpico. A társak csodálatos hatással vannak Guts és a manga hangulatára: hiába a folyamatos küzdelem, illetve a világban dúló újabb háború (ezúttal Midland és a hódító Kushan Birodalom között), valahogy világosabbá és vidámabbá válik minden. A szereplők jellemfejlődése nagyon szépen ábrázolt, sokkal élvezetes olvasni, mint a mellékszálak megoldását.
Itt szakad meg a történet, Guts és társai Elfhelm felé hajóznak, miközben Griffith az újra alakított, Apostolokból és emberekből álló Sólyom Banda élén pusztító háborúban kezd Ganishka, a Kushan Birodalom Apostol császára ellen, aki nem hajlandó behódolni neki.


A manga képi megjelenítése nagyon nehezen leírható. Semmi szabályszerűség nincsen a füzetek felépítésében, a panelek mindig az eseményeknek vannak alárendelve, ha úgy adódik, tucatnyi is van belőlük egy oldalon, de előfordulnak szöveg nélküli, csodálatos részletességgel megrajzolt dupla oldalas képek is. Gyakran előfordulnak "vágóképek", a semmiben lebegő, apró, néhány szavas panelekkel. Az álombeli jelenetek mindig sötétebb tónusúak, kicsit maszatosak és elnagyoltak, tökéletesen illeszkednek Guts zavaros gondolataihoz, az ember szinte átéli a hánykolódását. A képek aprólékosak és részletgazdagok, a legeldugottabb háttér is tökéletesen kidolgozott. A csatajelenetek undorítóak. Repkedő testrészek, kettévágott emberek, rengeteg vér, gyomorforgató az egész. Ha mindennek az Apostolokhoz is köze van, még jobban bekeményedik a dolog, az ember legfeljebb a legrosszabb rémámaiban lát ilyen lényeket.

Meg kell még említeni a meztelenséget és az erotikát. A Berserk világában minden nő idealizált, tökéletes alakjuk van, élmény végignézni ezeket az igényes, szimbolikus paneleket. Aztán sajnos durva fordulat következik be ezen a téren, elburjánzik és néhol már céltalannak tűnik a meztelenség, a nők tucattermékké válnak, orgiák, nemi erőszak és mészárlások váltják egymást. A főszereplők meztelen jeleneteinek sincsen értelmük, filler az összes (legtöbbször a nők közös fürdőzéséről szólnak). Ezt a macsó vonulatot erősíti Gats bazi nagy kardja, illetve az aktuális "főellenségek" megjelenése is, akik mindig nagyok... nagyon nagyok.
Mégis, az egyetlen, ami zavar a grafikával kapcsolatban, az az idióta elf. Felesleges szereplő, aki ráadásul a közepétől kezdve teljesen átalakul. Ha közeli kép van róla, akkor aprólékosan kidolgozott, csinos teremtmény, ha viszont a "hű, de baromira poénos ez a beszólás" kategóriájú szerepe van, akkor egy néhány vonással megrazjolt, végtelenül primitív és ostoba figuraként jelenik meg. Súlyosbítva a helyzetet néha átváltozik a feje mindenféle ismert (?) japán anime figurákká, egyszer pedig Yoda lesz belőle. Irritáló, teljesen megtöri a manga összképét :S

Hú, ez már nagyon hosszú így, be kellene fejezni. Mivel Kentarō Miura nagyon rapszodikusan rajzol (van, hogy egy hónap alatt kiad egy epizódot, van, hogy fél év alatt semmit), nem lehet tudni, mikor folytatódik a manga. Olyasmit rebesgetnek, hogy összesen 50 kötetesre tervezi, ezzel a tempóval 2020 előtt nem lesz belőle semmi. Remélem van még ötlete és visszatér a gyökerekhez, így már csak azért olvasnám el, mert idáig eljutottam és kíváncsi vagyok az epikus összecsapásra, amely lezárja a történetet. Ha valakit érdekel, a teljes sorozat itt olvasható (credit goes to Fallout), masszív 6500 oldal körül van, több hetes elfoglaltság, jó mulatást hozzá :)