Tágabb és szűkebb értelemben is, az elmúlt hónapok és a következő hetek eseményei ellenére is. /emo mode off
Tegnap hajnalban leégett a város legjobb pizzériája. Sok éve működött a környék egyik legnagyobb keresztutcájának sarkán. Mindig csinosítgatták, fejlesztgették. Előbb kibővítették plusz egy helyiséggel, aztán előtetőt húztak a kijebb tolt bejárat fölé, az előtte lévő térköves részt felújították, "kerthelyiséget" alakítottak ki asztalokkal, napernyőkkel, amit virágokkal választották le a járdától. Ez volt az a hely, ahol soha nem szóltak, ha az ember levágta a kanyart és átgyalogolt az asztalok között, sem akkor, amikor hárman ültünk három babakocsival és szegény pincérek alig tudtak ellavírozni közöttünk. Nem állítom, hogy rendszeres vendégük voltunk, régebben párszor beültünk enni egy óriás hamburgert, egy gyros tálat, vagy egy carbonara-t. A utóbbi években inkább beszaladtam pizzáért és hazavittük, a tulaj mégis kb. a harmadik alkalomtól tudta, milyen feltéteket fogok kérni (annak ellenére, hogy két-három havonta tévedtem be hozzájuk).
Az egész épület kiégett. Nagyon ízléses fa tetőszerkezete és berendezése volt, ami csak felgyorsította a dolgot. Vele pusztult a szomszédos cipőbolt, teljes árukészletével és a halárus apró helyisége is. A kár több tízmillió. Három méterre az épülettől szép nagy fák vannak, melyek elérik a még három méterre lévő házat is. Szerencse, hogy nem fújt a szél és hogy a tűzoltók perceken belül kint voltak...
Tegnap szerintem a fél város arrafelé járt. Az arcokon döbbenetet láttam, melyet csak tovább erősített a terjedő hír, hogy a térfigyelő kamera felvette, ahogy valaki körbelocsolja a pizzériát, majd felgyújtja. Hivatalosan még semmit nem tudni az egészről, de ha bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor a biztosító nem fizet és nem kezdődhet meg a helyreállítás sem. És akkor hosszú-hosszú ideig ezzel a látvánnyal kell szembesülnünk a korábban mindig pezsgő sarkon.
Nagyjából egy évvel ezelőtt a tévénk elkezdett sípolni. Nagyon érzékeny vagyok a magas hangokra, úgyhogy kapásból hívtam a szerelőt, aki elvitte és trafót cserélt benne, jó sok pénzért. Visszatettem a dobozt a helyére, két másodperc elteltével elkezdett sípolni. A szerelő széttárta a kezét, nála működik, két napon át járatta, de nem jött elő a hiba. (Amúgy ez másnál is így működik? Bármilyen elektronikai kütyü meghibásodik, abban a pillanatban, amint beteszem a lábamat a szervizbe, tökéletesen működik, engem pedig hülyének néznek. Amint hazaviszem a cuccot, rögtön előjön a hiba.)
Kínomban bizergáltam egy kicsit az antenna bemenetet, kitámasztottam a kábeleket, meg ilyesmi, ideig-óráig csend volt, aztán megint sípolni kezdett. Különösebben nem foglalkoztam vele, mert megszületett kisfiam és közel egy éven keresztül nem kapcsoltuk be a tévét. Aztán a múltkoriban elővettem, most már lehet a gyerkőc mellett játszani a Wii-vel, csak néha akarja kivenni a kezemből a kontrollert :)
A tévé ott folytatja, ahol abbahagyta. Sípol. Irány egy másik szerelő, elmesélem neki, mi a problémám. Közli, hogy márpedig ez nem lehetséges. Mondom neki, márpedig de. Nemnem - emeli fel a hangját, miközben rámutat egy kibelezett tévére -, csak ez a két álló ((insert random tévészerelő szakkifejezés)) van benne, nem sípolhat. Biztosan instabil és rezonál, tegyek alá egy darab hungarocellt és rendben lesz. Inkább behoznám, nézze meg. Ne hozzam be, felesleges. Viszlát. Két hétig érleltem magamban a hungarocelles gondolatot, aztán kiléptem az erkélyre és behoztam azt a darabot, amit még nyáron cipeltem ide, hogy a gyerkőc ne horzsolja össze magát a falon. Betettem a tévé alá, aztán bekapcsoltam. Hála az égnek sípolt, megnyugodtam, nem én vagyok a hülye :P
Annyit azért kipróbáltam, hogy minden környező kütyüt áramtalanítottam, csak a tévé és a Wii van bedugva, illetve a szoba másik felében a számítógép. Még az antennát is kihúztam. Természetesen még mindig sípol...
Ötlet?
A mai séta során nem mertem átmenni a zebrán úgy, hogy mindössze egyetlen autó látszott valahol a horizonton. Azt hiszem, a tegnap esti esemény hatása lehet.
A múltkoriban már hörögtem a házunk melletti kereszteződésen. Ugyanott jöttünk át tegnap, ezúttal a másik oldalról. Balról egy autó, egyenesen tovább, szemből és mögülünk tiszta, jobbról egy autó balra nagy ívben kanyarodva, mögötte egy másik egyenesen tovább. A helyzet vegytiszta, a balról érkező megáll, átenged minket, ezalatt a jobbról érkező indexel és elmegy balra, majd a balról és a jobbról jövő elmennek egyenesen. A valóság természetesen nem ez. A balról jövő meglát minket, gyorsít, nehogy kiugorjunk elé. Mivel számítok rá, eszem ágában sincs. A gyorsítással fékezésre kényszeríti a balra nagy ívben kanyarodót és a mögötte egyenesen haladni szándékozót. Elmegy előttünk, mi elindulunk át az úton, miközben a balra nagy ívben kanyarodó egyesben lassan és szabályosan kanyarodni kezd. A következő pillanatban a mögötte álldogáló rátapos a gázra és felhasználva azt, hogy egy négyes kereszteződésben vagyunk, jobbról (vagyis a becsatlakozó utca torkolatát kihasználva) nekiáll kikerülni a kanyarodót, szemét mereven annak hátuljára függesztve. Amikor látja, hogy biztonságban elfér, valami véletlen folytán előre néz, ahol is szembesül egy ordító fazonnal, aki elrántja előle a babkocsit. Na ez voltam én.
Erősen gondolkozom azon, hogy féltéglával fogok sétálni és a legközelebbi ilyen esetnél belevágom a ránk hajtó szélvédőjébe.
Múlt hét elején kisfiam irdatlan hörgéssel és szipogással, hozzá gyenge lázzal ébredt az éjszaka közepén. Utóbbit gyorsan csillapítottuk (azóta sem jött elő), az előbbi tünetek azonban még sajna nem tűntek el teljesen. Mivel totál parás vagyok ha a családomról van szó, elzarándokoltunk doktornénihez, aki megnyugtatott, hogy egyszerű náthavírus. (Furcsa ez a szó, a nátha az nálam nátha, nem vírus, sőt, nem is betegség, hanem egy állapot, ráadásul a legocsmányabb a világon, amikor az embernek élni sincs kedve.) Kalcium, köptető, szemcsepp az orrába (nem elírás, mindig ezt írja fel gyulladásgátlóként), rendszeres orrszívás. Utóbbi nagy ellenség, szerencsétlen gyerek ordít, mint a sakál, elég csak meglátnia a porszívót. Pedig alapban nem lenne olyan vészes a dolog ha nem visítana közben, mivel akkor még levegőt is tudna venni (tapasztalatból beszélek, alapelvem, hogy nem adok olyasmit enni a gyereknek, amit előtte nem kóstolok meg, kis rugalmassággal ezt kiterjesztettem az orrszívásra is). Amúgy a fene gondolta, hogy a porszívócsövek nem azonos átmérőjűek, vettünk egy porzsák nélküli csodagépet a múltkor is kiderült, hogy keskenyebb a csöve, ezért nem lehet csatlakoztatni az orrszívót. Viccesen nézhettem ki, ahogy hajnali fél háromkor fehér fürdőköpenyben támolygok a lakótelepen az udvarban a garázsunkhoz a - megfelelő csőátmérővel rendelkező - régi porszívóig.
A lényeg, hogy mostanra a gyerkőc majdnem teljesen rendbe jött. Viszont mindketten elkaptunk tőle valamit. Fejfájás, torokkaparás, általános levertség, enyhe nátha, nekem pedig brutális mértékű és gyorsaságú testhőmérséklet-változások és rendszeres gyomorfájás. Asszonykám elég gyorsan kilábalt mindebből, én viszont még mindig szenvedek. A körülmények sem sokat segítettek, múlt héten kétszer is tréningre kellett mennem, egész napos figyelem és aktivitás kényelmetlen székeken, idegen környezetben. Második napon odafelé meg kellett állítanom az autót, mert majdnem elájultam az úton a melegtől. Én, aki általában három réteg ruhában közlekedek, jelenleg is egy szál rövidujjú ingben ülök az irodában és szívem szerint kinyitnám az ablakot a kinti fagyos-esős idő ellenére, holott körülöttem pulóverben vacognak. Ugyanakkor ha elsétálok a folyosó végéig, lever a víz, mintha kemény fizikai munkát végeznék.
Ja igen, volt ilyen is, ami szintén nem segített abban, hogy rendbe jöjjek. Szombaton reggel nyolctól délután fél háromig a ház körül dolgoztunk. A lakóközösség (majd egyszer írok róla, ez kb. a közös képviselőt, vagy ahogy nálunk hívják, a "házbizalmit" jelenti) kitalálta, hogy térkövezzünk. Tavaly simán el lehetett volna rejteni a költségeket a szigetelésbe, de sebaj, szeretünk mindenért háromszor fizetni. A munkákat előkészítendő, ki kellett szedni egy fát, illetve három örökzöld bokrot a ház elől, természetesen gyökerestől, mivel visszakerülnek a direkt nekik kihagyott helyre. Eddig nem is volt gond, viszont ha már így együtt voltunk (illetve a hatból négyen...), kikaptuk az udvarban lévő elöregedett fát is. Róla azt kell tudni, hogy kb. hat méter magas, a törzse háromfelé ágazik, ebből egyet az év elején kicsavart egy vihar, miután házi harkályunk kivájta a teljes belsejét és kipucolta belőle a férgeket. A másik törzs is teljesen korhadt volt és gyanítottuk, hogy a gyökérzet egy részével is ez a helyzet. Nosza, ássuk ki!
Az első munkafázis még egészen viselhető volt, mókás volt négy méter magas, csúszós létra tetején egy csuromvizes fának támaszkodva műanyag kötélre rögzített franciakulcsot lóbálni és azzal próbálkozni, hogy feldobjam az egyik keresztágra. Well... az első négy dobásom értékelhetetlen volt, a következő irányzékra jó volt, csak magasságra nem, a hatodik viszont egyszerűen tökéletesre sikerült. A fűrészelést nem vállaltam, a kedves szomszéd mászott fel és vágta be addig a törzset, hogy a kötéllel lentről hárman lehúzhassuk a földre. Utána ugyanez a másik törzzsel, az már komolyabb volt, ha nem segít be a százhúsz kilós szembeszomszéd, nem tudom, hogyan húztuk volna le. Némi pihentető darabolást és pakolást követően jött a legjobb rész: a fő törzs és a gyökérzet kiásása.
Na itt átkoztam el azt, aki kitalálta ezt az egészet és nem engedte, hogy a helyi romák párezer forintért és a fáért cserébe kiszedjék ("mer' azok nem szednék ki ilyen jól"). Több, mint két órán keresztül ástunk, tisztítottuk a gyökereket, hogy aztán fejszével el lehessen őket csapdosni. Életemben nem volt még fejsze a kezemben, ehhez képest még megvan minden fontosabb testrészem :) Több, mint két óra szenvedés után a facsonk pár centit megingott, de még mindig túl sok gyökere volt. Óriási szerencsénkre a szomszédunk fia éppen jött látogatóba és felajánlotta a harminc éves Passatját közösségi célokra. Gyenge öt centi mély árkot vájt szegény kocsi a sóderbe, de kirántotta a törzset! Két darabban, ugyanis kiderült, hogy helyes volt a feltételezésünk: a fa alapjaiban volt elkorhadva, az egyik fele teljesen halott volt, igazából bármelyik vihar kettétörhette volna.
Halálosan fáradtan mentem haza, leheveredtem a szőnyegre kinyújtani a hátamat és egy perc alatt elaludtam. Vasárnap egyáltalán nem tudtam fogni és még most sem működik teljesen a kezem. Kérem szépen, én egérhez és billentyűzethez vagyok szokva, nem fejszéhez.
Este aztán kaptam a gépből is. Asszonykám mutatta a notebookját, hogy valami Safety Tool nevű program talált rajta vagy húsz spyware-t. Ráncoltam kicsit a szemöldökömet, nem emlékeztem, hogy tettem volna fel neki ilyen programot. Nem is. Rogue virust fogott, amelyik hamis rendszerüzenetekkel bombázta, gyakorlatilag megbénította a gépét, blokkolta azokat a programokat, amelyekkel ki lehetett volna írtani (egy idő után már a windows taskmastert sem engedte futni, ott éreztem, hogy ez már a vég :)). Nem nagyon értek a gépekhez, mezei felhasználó vagyok, de annyi azért rémlett, hogy ha az a mocsok parancsfájlból indul, akkor csökkentett módban tudom orvosolni a problémát. Három órám ment rá, de megoldottam, kipucoltam a szemétládát és frissítettem a különféle védelmi programokat. Szégyen-gyalázat, de továbbra sincs jogtiszta vírusvédelem a gépeinken, viszont most elszántam magam, hogy veszek valamit.
Reggelre a netszolgáltatónk küldött egy levelet, hogy Asszonykám előfizetésére nagy számú panasz érkezett, mivel tömegesen küldött kéretlen maileket, ezért azonnali hatállyal letiltották a kimenő levelezését. Ügyes kis vírus lehetett ez, ha néhány óra alatt képes volt ilyenekre (feltételezem nem volt fent napok óta, mert akkor korábban nekiállt volna blokkolni a gépet). Az ügyfélszolgálat nagyon korrekt volt, amikor írtam nekik, hogy mit találtam a gépen és mivel pucoltam le, azonnal jelezték, hogy köszönik a gyors intézkedést és visszaadták a megvont jogosultságot.
Szóval ez volt a mi kis vírusos múlt hetünk.
Egyszerűen nem megy ki a fejemből egy tegnap délutáni eset. Sarokházban lakunk egy négyes útkereszteződésben. A ház egyik odlalán lévő utca a város lakótelepének főútja, ezáltal a legnagyobb forgalmú a környéken, a másik oldalon lévő merőleges utcácska nem vészes, oda szinte csak az megy, aki ott lakik. Ennek a folytatása viszont elég durva, mivel kétszáz méterrel előrébb van a lakótelepi buszmegálló, ahol a néhány városi helyijárat és a brutális mennyiségű atomerőműves járat is megáll. Nem kell nagy komplexumra gondolni, beáll a busz, ajtó nyílik, tömeg leözönlik, busz megy tovább, tehát se depó, se épületek, viszont annál nagyobb az átmenő forgalom. Emellett a buszmegállón túl van egy parkoló, ahová folyamatos a vásárolni induló járóképtelen egyének (úgy tűnik, hogy a város lakosságának 90%-a) áradata.
A buszmegálló felé vezető út a mindennapi sétaútvonalunk, ez vezet a boltok felé, a játszótérre és a parkba is. Tegnap négy körül indultunk el, a látási viszonyok még tökéletesek voltak. Megálltunk az út szélén, balról elment két autó, jobbról jött a harmadik, viszonylag messze tőlünk. Leléptünk az útról, épp a felezővonalon tarottunk, amikor láttam, hogy a lassítás nélkül jön felénk, olyan 45-50 körüli sebességgel. Visszahúztam Asszonykámat és a babakocsit, megálltunk az úttest közepén, majd kérdően széttártam a karomat. A sofőr erre hirtelen fékezett és kb. 10 méterre tőlünk megállt. Nagy lendülettel integetni kezdett, majd letekerte az ablakot. Megérdeklődtem, hogy ugyan hogy gondolja ezt, mire kiabálni kezdett, hogy nem látott minket a szembeforgalomtól és különben is mit képzelek magamról, hogy lelépek az útra, amikor itt nincs is zebra. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a járda egyértelműen véget ér az úttestnél és a másik oldalon tisztán láthatóan folytatódik, ráadásul nemhogy jól láthatóan jeleztem az átkelési szándékomat, de már az úttest felénél tartottam, mire ő odaért és javasoltam, hogy tanulmányozza egy kicsit a KRESZ-t, mielőtt autóba ül. Erre nem nagyon tudott frappánsat mondani (a visszavágások nagymesterés vicc megvan?), beült az autóba és elhajtott.
Nem vagyok biztos benne, hogy mindenben helyesen jártam el (mármint az átkelést tekintve, nem a szájkaratét, ami teljesen értelmetlen volt), de úgy gondolom, hogy mindenképpen kevesebb hibát követtem el, mint ő. Aláírom, hogy a szembejövő két autótól nem látta tisztán azt, hogy az úttest szélén álldogálunk, de a dolog kétirányú, mivel mi láttuk őt, neki is lehetősége volt ideje észrevenni minket. Az is igaz, hogy nincsen zebra, viszont a kereszteződés egyértelműen alkalmas az átkelésre, mind a négy oldalon az úttestig kiépített járda van. Aki ismeri a környéket, az tudja, mennyire sűrűn járt, aki nem, attól pedig fokozott gondosság az elvárható.
Sajnos nem először történik ehhez hasonló, gyakran megesik, hogy hiába járunk az úttest felénél, a sofőrök nem lassítanak, hanem átvágnak előttünk. Kicsit utánajártam este a zebra dolognak. Mint kiderült, már többször kezdeményezték az önkormányzatnál a felfestést, azonban sikertelenül. Arra hivatkozva utasították el, hogy az úton feljebb kb. 400, lejjebb pedig 100 méterre van egy és egy harmadik indokolatlanul lassítaná a forgalmat. A túlzott sűrűséggel egyetértek, az indoklással azonban nem. A feljebb lévő zebra szintén négyes útkereszteződésben van, a város legforgalmasabb pizzériája, egy cukrászda, valamint az OTP fiók található az egyes sarkokon, nagy a forgalma. A lejjebb lévő viszont egy gyalogosok által ritkán használt szakasz, amely azonban a hegyről lefelé menő két út Y elágazásában található. Ide valamikor körforgalmat terveztek, de a helyi boltok tulajdonosai megakadályozták, mivel meg kellett volna szüntetni hozzá egy négy autó befogadására alkalmas miniparkolót.
Szóval simán el tudom képzelni, hogy az alsó zebra létjogosultságát felülvizsgálják (van olyan, hogy zebrakihasználtsági forgalomszámlálás? %)) és áttelepítenék elénk, de tekintettel ennek a környéknek a gyalogos forgalmára, abban sem vagyok biztos, hogy problémát okozna ha három lenne belőlük. Aki normálisan autózik a környéken, az úgysem megy 30-nál gyorsabban ezen a szakaszon (én legalábbis egészen biztosan nem), így sem több két percnél átjutni rajta, senkinek az élete nem ezen fog múlni. A gyalogosoké viszont elképzelhető, hogy igen.
((Tudom, hogy nagyvárosban léők számára ez az egész vihar a biliben, azonban ez egy nyugodt, csendes kisváros, ahol nem egészen erre számít az ember. Főleg akkor, ha tudja, hogy minden nap legalább négyszer átkel ugyanezen a helyen az úton és rajta kívül többszázan teszik ezt meg.))
Nem vagyok hivatalos morgolódó és anyázó, de az elmúlt két nap eseményei hangyányit kiborítottak. Tegnapelőtt elindult az Aiom MMORPG headstart-ja, ami azt jelenti, hogy aki előrendelte a játékot, az kapott öt nap extra játékidőt ajándékba, melyet a hivatalos 25-i indítást megelőzően lehet lejátszani. Illetve lehetne...
Vasárnap 21.00, meglepő módon különösebb gond nélkül, percre pontosan indulnak a szerverek. Kapok egy szép piros error üzenetet, a kliens levág, 21.06 mire visszajelentkezek. A karakterem készen van, a preorder része volt a lehetőség, hogy két nappal korábban generálhattunk, ergo csak rá kell kattintanom a gombra és már játszhatok is. Aham, feltéve ha nem lenne 6 perccel indulás után 2000 emberes sor a szerveren. Becsült várakozási idő 30 perc. Összeszorítom a fogam, kivárom azt a 40 percet, mire bejutok. A játék túlzsúfolt, de az opened beta tapasztalataimat felhasználva viszonylag simán haladok. Próbálok kommunikálni Diandrával, többszöri üzenetemre sem reagál. Később már nem is online, gondolom kifagyott és most nézi a sort (később megerősíti, hogy valóban ez történt). Éjfélkor minden átmenet nélkül hatalmas lag, semmit nem lehet csinálni, teleportáló szörnyek mészárolnak le, amiket nem is látok. Elmegyek aludni. Másnap reggel megtudom, hogy az NCSoft próbaként feloldotta a játékoskorlátot és egyszerre ráengedte az összes sorban állót a szerverre. Meg is lett az eredménye, 10 perc múlva visszaállították a várólistát.
Hétfőn már előre készülök a sorra, Diandra négykor hív, hogy már 700 emberes, időben logoljak. Semmi gond, babasétáltatás, hatkor hazaérünk, fél kilencig úgysem érek rá, addigra simán bent leszek. Login, 2800-as sor, becsült várakozási idő 2 óra 40 perc. Rózsa Sándor jelenthetne az összehúzott szemöldököm láttán, de mivel vendégünk van, monitor kikapcs, hadd mókoljon a gép. Fél nyolc körül egyszer ránézek, 1400-as vagyok, becsült idő egy óra. Sóhaj. Esti teendők elvégezve, fél kilenckor reménykedve leülök a gép elé, valahol 800 körül tartok, becsült idő 40 perc.
Kilenckor még mindig. Fél tízkor Asszonykám megölelget, ez sokat segít, bár sem az 500-as helyemet, sem a 35 perces várakozási időt nem teszi előkelőbbé. Háromnegyedkor megtáltosodik a rendszer, az utolsó 100-ban vagyok, 10 perc. Elmegyek hajat mosni, mire visszaérek 30. hely, 8 perc. Pontban tíz órakor megjelenik a karakterem a képernyőn, máris játszhatok. Csekély négy órányi agyatlan várakozás után. Biztosan velem van a baj, de nem nagyon volt hozzá kedvem...
Valamilyen szinten megértem az NCSoft-ot, az elmúlt pár év MMORPG bukásai lebegnek a szemük előtt. Az új játékokat mindig hatalmas hype előzi meg, egyszerre százezres nagyságrendű ember ront rájuk (az Aion esetében ez egyetlen este alatt 400 ezer embert jelent), azonban két hónapon belül drasztikusan lemorzsolódnak. A Warhammer Online bukásának egyik oka pont a szerverek számában keresendő, rengeteget fellőttek az elején és ahogy jöttek az újabb játékosok, hetente újabbakat állítottak be. Aztán tömegesen távoztak az emberek, a többiek pedig maradtak az alacsony létszámú szervereken, ahol gyakorlatilag nem lehetett semmiféle közösségi tevékenységet végezni. Egy részük rerollolt népesebb szerverre, mások emiatt abbahagyták. A folyamat beindult és megállíthatatlanná vált, jelenleg 300 ezer előfizetőjük van (ennek persze van több oka is) és nagyjából annyi szerver, mint amennyivel az Aion indult.
Kérdés az, hogy szabad-e ennyire bebiztosítani valamit a bukás ellen. Úgy érzem, kicsit átestek a ló másik oldalára, hiszen a kevésbé lelkes és kitartó emberek pont abbéli ingerültségükben fognak beinteni és iszonyatos gyorsasággal távozni, hogy nem tudnak akkor és annyit játszani, amikor és amennyit szeretnének. Kíváncsian várom, mit hoz a pénteki hivatalos release, mennyien lesznek azok, akik nem rendelték elő a játékot. És arra is, mit fognak szólni ahhoz, hogy nem jutnak be a játékba, akik pedig mégis, azok a már aktívakat szorítják ki. Igazából a pótlólagosan indított új szerver sem tökéletes megoldás, akik a közösség (klán, baráti társaság, nemzetiség) alapján választottak szervert, azok kevésbé nyitottak arra, hogy máris újrakezdjenek mindent.
Őszintén remélem, hogy záros határidőn belül kitalálnak valamit, mert jelen állapotok szerint a játék közel sem nyújt annyi élvezetet, mint amennyi bosszúságot. Kár lenne, ha egy ilyen elcseszett stratégia buktatna meg egy ígéretes kezdeményezést.
Index címlaposak lettünk, a franc esne bele. Igazából csodálkozom, hogy csak most, egy hete mondtam, hogy ez lesz (múlt csütörtök óta a munkaidőm jelentős részét ennek a nyomorult listának az elkészítése, illetve a közzétételéhez szükséges nyilatkozatok kiadása és feldolgozása teszi ki, úgyhogy eléggé beleástam magamat a témába). Igazából zűrös ez az egész helyzet: kiindulásként adott egy átgondolatlan kormányrendelet, amely végtelenül ostoba kitételeket fogalmaz meg, mivel vonatkozik valamennyi olyan munkavállalóra, akik más munkavállalók munkáját tartósan irányítják (gyorsan végigpörgetve a blog általam ismert törzsolvasóit, ez 80%-ukra vonatkozna, ha az állami szférában dolgoznának, úgyhogy ebben a szellemben olvassátok tovább ;)).
Van ugyebár négy blokkunk, melyeket megállás nélkül, folytonos három műszakban üzemeltetünk. Ahhoz, hogy a Munka Törvénykönyve munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit betartsuk, hat műszaknyi üzemeltető személyzet szükséges, akiket értelemszerűen hat műszaknyi szolgálatvezető, művezető, műszakvezető reaktoroperátor, turbinaoperátor és primerköri főgépész irányít. Ez azt jelenti, hogy csak a szigorúan vett villanygyárban mintegy 300 ember dolgozik, akire igaz a fenti, teljesen elcseszett "vezető" definíció. Cégszinten ez a szám megduplázódik, összességében 650 munkavállalóról beszélünk. Ez természetesen nevetséges, a miniszterelnöknek feltehetően (remélhetőleg?) nem ez volt a szándéka. Mindenesetre munkajogból és HR-ből neki és a tanácsadóinak is egyes, leülhetnek. Ez eddig nem bonyolult, szerintem józan paraszti ésszel belátható.
Okos szakszervezetünk erre mit csinál? Mivel a kormányrendelet ellen nem tud mit tenni, isteni szikraként (?) jön a vezetőjük ötlete: bepereli a munkáltatót azért, amiért az eleget tesz a rendeletnek. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy agyatlanul cselekszik (jelzem, nem először), mivel a munkáltató valamennyi érintett munkavállalót egyesével megkeresett és kérte, hogy nyilatkozzon arról, hozzájárul-e ezen személyes adatainak közzétételéhez. Vagyis teljes mértékben eleget teszünk a személyes adatok védelméről szóló törvénynek. Innentől kezdve viszont nincs értelme a szakszervezeti kifogásnak, illetve a bírósághoz fordulásnak.
Meglátjuk, mi sül ki a dologból, bár meglehetősen egyértelműnek tűnik, szerintem nincs az a bíró, aki igazat adna nekik. Főleg úgy nem, hogy fent említett szakszervezeti vezető a legolvasottabb netes portálon kioktatja a bíróságot, hogy hogyan végezze a munkáját :P
Hirtelen zuhant vagy tíz fokot a hőmérséklet, ettől elképesztő baromságokat álmodtam. Már amikor aludtam, mivel gyermekem közel három órás éktelen hisztikoncertet tartott, hogy közölje velünk, neki bizony rossz. Félkómásan, fejgörcsökkel próbáltam visszaaltatni, sikertelenül, a végére Asszonykám valahogy megoldotta. Isteni közbeavatkozást sejtek. Túl vagyok fél liter tejeskávén, nem segített. Gondolom az majd feldob, amikor húsz perc alatt visszaugrik a hőmérő harmincöt fokra. Valaki kimenthetne innen egy olyan helyre, ahol csend van, árnyék, víz és jéghideg limonádé.
Ja igen, annak érdekében, hogy ne aludjak el a volánnál, egész úton a kilométerórát figyeltem. A kedvenc céges parkolóhelyem pontosan hat kilométerre van a lakásunktól.
A múltkoriban végigszenvedtünk egy másfél órás autóutat harminc fokban úgy, hogy nem mertem bekapcsolni az egy éve parlagon heverő klímát, ezért úgy gondoltam, bedobom a kocsit a szervizbe egy kiadós szűrőpucolásra. Tegnap be is vittem és a szerelő furcsa pillantásai közepette mondtam, hogy klímatisztítás lesz. Imádkoztam, hogy ne kérdezzen semmit, mert közöm nincs az autó belsejéhez, tekerem a kormányt, nyomom a pedálokat és megy előre. Tudom, nagyon elítélendő, de ez van. Szóval mondom a - nem túl nagy - igényeimet.
- Egy klímatisztítás lesz.
- Ezt hogy érti?
- Ööö, egy éve nem volt bekapcsolva és gondoltam ráférne, mielőtt használni kezdem.
- Aha. Még valami?
- Igen, ha már itt van, egy éves szerviz.
- Aha. Olaj, meg ilyenek?
- Ööö, igen. És amit még fontosnak lát.
Bementem a munkafelvételi irodába, rosszarcú, szakállas, bagótól rekedt hangú fazon átveszi az iratokat. Nézegeti, majd a szemüvege felett átnézve:
- Zöldkártya is lesz?
- Nem hinném.
- Az jó, mert ez egy éve lejárt.
Farkasvigyor az egyik, lesápadás a másik oldalon.
- Ezt az autót a rendőrök bármikor bevonhatják.
- Basszus. Akkor kellene az is.
Újabb vigyor. Rosszat sejtek...
- Műszaki?
- Az meddig érvényes?
- 2009. július 6-ig.
Leplezetlen vigyorgás. Lemondó sóhaj.
- Basszus. Akkor tartok tőle, hogy kellene az is...
Így esett, hogy a 2167 forintos klímatisztítás több, mint negyven rugómba került :P
Elkészültem az adóbevallásommal. Tudom, nem nagy dolog, de nekem minden évben két maroknyi ősz hajszálamba kerül. Lássuk, hogyan is zajlott az idén.
Mindjárt lejár a határidő, be kellene vallani az adómat. Nem adom ki a cégnek, aki bérszámfejt nekünk, mert tavaly többszáz emberét cseszték el, mindenkinek javítást kellett készítenie. Meg amúgy is, elvből nem fizetek ki háromezer forintot valamiért, ami pár percnyi mechanikus másolással megoldható. Ha tudtam volna...
Szóval irány az APEH honlap. Ugyanolyan okádék, mint évek óta, klasszikus bürokratikus site, esély nincs arra, hogy az aktuális témák kapjanak valami kiemelést, de nem baj, jártam már erre, rutinosan kattintok a megfelelő menüpontra. Lelkesen tölteném le az idei évi nyomtatványt, a keretprogram 2006 óta nem változott (a legszebb, hogy a mai napig abev2006.exe néven fut), amikor feltűnik, hogy lehetőség van új, Java-s alkalmazás használatára. Nem baj, engem nem kifejezetten érdekel, jó a régi verzió is, a lap tetején egyértelműen olvasható, hogy továbbra is használható. Keresem hozzá az idei éves nyomtatványt. Az nincs. Sebaj, kereső, beütöm. Az eredmény láttán felvonom a szemöldökömet, ott sincs. Egy pillanatig eljátszom a telefonos segítségkérés gondolatával, aztán tekintetem ismét a Java feliratra téved és meggondolom magam.
Van WebStart telepítési lehetőség, feldobom a Java verziót, az a plusz két perc belefér. Well... a cégnél továbbra is rendszergazdai joghoz kötve a telepítés, erről bizony megfeledkeztem. Jogos, ennyi év után nem illik beszívni. Sebaj, van offline JAR-os verzió, azt legnagyobb örömömre tudom telepíteni pendrive-ra is. Hmm, nem olvassa. Telepítési segédlet, sima ügy, néhány kattintással kiderül, hogy át kell írni egy kiterjesztést vaahol a .jar file-ok kezelésére vonatkozó sorban. Nagyon korrekt a segédlet, húsz másodperc alatt megtalálom, nézem az elérési utat, C:\Program Files. Anyád, ez is rendszergazda joghoz kötött. Sóhaj, oldal lecsuk, erős gondolkodás.
Otthon nincsen nyomtatóm, bent nem fut a program. Nehogy már 2009-ben papíron töltsek ki adóbevallást! Persze ügyfélkapu accountom nincs, fel sem merült, hogy csak emiatt kérjek. Irány a bércsoport, szempillarebegtetés, ó igen, kolleganőnek hivatalból van progija! Bekuncsoroghatom-e magam egy gyors nyomtatás erejéig holnap? Természetesen, jöjjek bármikor. Imádom...
Otthon egyetlen mozdulattal letöltöm a Java verziót, előrelátó módon pendrive-ra telepítem. Szépen és gyorsan fut minden, kettőnk bevallását összesen nem egész 10 perc alatt elkészítem, amiből 4 perc arra megy el, hogy neten kibogarásszak valamilyen kiemelt költségvetési irányzatot, mivel az idén sem áll szándékomban a Végtelen Szeretet és a Szőrtelen Láb Szüzei Irgalmas Egyházának adni az 1%-omat, van annak jobb helye is. A másik % megy a budapesti állatkertnek, mint évek óta mindig (hatszor ütöm el az adószámot, aztán rutinosan kiírom egy papírra, hiába, a modern technika!). Gyors ellenőrzés, vihogás a kapott hibaüzeneten (ha D23>0; akkor D2+D3+D4+D5+D6>0; és nem lehet >0 a G42 -> ha nincs megfelelöen kitöltve F27 szerencsére én beszélni kicsit kódolt mádzsár, így bírni értelmezni... óbazz, kihagytam a dátumot), elégedett sóhaj, pendrive be a táskába.
Ma átkocogok a kész bevallásokkal, pendrive betol, keretprogram megnyit. Közli, hogy márpedig itt nincs bevallás. Vágom a wtf fejet. Ellenőrzés, bizony ott van az, miért nem látod, te köcsög?! Aham, hogy te csak xml-t tudsz megnyitni. Akkor mégis mi a jó q* anyádért enyk-ban mented el a nyomtatványt?! Jaaaa, hogy közben volt egy verzió frissítés és a kolleganőnek még az előző van fent. Nem túl szalonképes szavak ömlenek láncba fűzve a számból. A hölgy tündéri, felajánlja, hogy megcsinálja nekem az egészet, de ezt azért nincs pofám elfogadni. Megkérdezem, szokott-e ebédelni, vagy valami, amikor megkaphatom egy kicsit a gépét. Mosoly, már ülhetek is oda, új rekord, két adóbevallás 6 perc alatt. Még meg is nézi, minden kitöltve, minden helyes, az idei kálvária véget ért, találkozunk 2010-ben, minden bizonnyal új típusú nyomtatvánnyal és új adózási szabályokkal!
Igen, minden bizonnyal hibáztam és van ennél könnyebb út. Azóta pl. rájöttem, hogy ha otthon lementem pdf-ben a kész anyagot, simán kinyomtathattam volna idebent. De akkor is. A jó édes anyját annak a nyomoréknak, aki ezt az egész rendszert kitalálta, alternatív lehetőségestől, több formátumú anyagostól! Érdemes egyébként elolvasni az APEH honlapon a FAQ-t, úgy tűnik, nem csak én szenvedtem el egy év természetellenes öregedést idén is...
Rokonértelműségnek nevezzük azt a jelenséget, amikor egy fogalmat több különféle szóval is kifejezhetünk. Rokon értelműek azok a szavak, amelyek különböző alakúak, de azonos vagy hasonló dolgot jelentenek. Felcserélésük gyakran kétértelműséget okozhat, ezért használatuk során mindig körültekintően kell eljárni.
"Üzemzavarrá minősítették a Pakson történt üzemi balesetet."
MTI, 2009. május 5. 19:31
Tegnap este az atomerőmű négyes blokkjának reaktorcsarnokában egy neutron fluxusmérő emelése során elszakadt az emelőgép kötele, a műszer és a tartólánc a földre esett. A dózisteljesítmény riasztási érték fölé szaladt (a mérést követően kiderült, hogy 50 mSv/óra felett van, ami elég magas), a csarnokot kiürítették. Radioaktív kibocsátás és szennyeződés nem történt (lévén gamma sugárzásról van szó, ami alaposan kisarkítva azt jelenti, hogy ha bedugod az aktív anyagot egy dobozba és rácsukod a tetejét, akkor megszűnik a sugárzás), sérülésről vagy személyi dóziskorlát túllépésről szintén nem esett szó. A mai nap délutánján a láncot elszállították, feldarabolták és elhelyezték ott, ahová amúgy is szánták, a magas aktivitású átmeneti hulladék tárolóban.
Az eseményt a méréseket követően minősítették, INES2-es besorolást kapott. AZ OECD és a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség által összeállított Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála (INES) összesen hét szintet különböztet meg, ezek közül a három alsó üzemzavar, a négy felső pedig baleset kategóriát jelent. Ez az esemény a 2-es fokozatnak megfelelő "üzemzavar" minősítést kapta.
Ezzel szemben Magyarország első számú, objektív, mérvadónak tekintett, fizetős (!) hírszolgálata simán lebalesetezi, annak ellenére, hogy egyértelmű tájékoztatást kaptak a történtekről. Ezt természetesen átveszi a trash online média (Index, Origo, Mucsaröcsögei Hírmondó, stb.), illetve jó eséllyel a másnapi napilapok is és reggel Átlag János máris azzal nyit a betevő felese mellett, hogy "mámegen baleset vót Pakson". Arról nem beszéljve, hogy az MTI által használt "üzemi baleset" társadalombiztosítási kategória, így a szalagcím teljesen értelmetlenné válik.
Anno ezért mondtam le a HVG előfizetésemet is, amikor olyan témájú cikkek jelentek meg, amelyekhez az átlagnál (és a szerzőnél) kicsit jobban értettem és realizáltam, hogy hemzsegnek bennük a komoly tárgyi és szakmai tévedések, akkor ráébredtem, hogy jó eséllyel ugyanez igaz azokra a szemelvényekre is, amelyekhez nem értek és amelyeket addig magas színvonalúnak tartottam.
Szóval a tisztelt médiamunkásoknak rá kellene jönniük, hogy hiába gyönyörű és változatos a magyar nyelv, a szakkifejezések nem helyettesíthetők!
Csütörtökön este éreztem, hogy baj lesz, pénteken torokfájással ébredtem, estére fújtam az orromat. Ma reggelre bedig így dudok csak beszélni, dököm dele van! Událom a dádhád!!!
Eredetileg a Sziget című számot kerestem, a munkahelyemre autózva az járt a fejemben (a jó öreg "mindenki elmehet a f*-ba, csak engem hagyjon békén" reggae-feeling), de sehol nem találom. Szarul aludtam, fáj a térden (tegnap leléptem edzésről, mert használhatatlan voltam), egyedül rohadok három irodában (húsvéti munkavégzés alóli mentesítés a nőknek), a folyosón kiabálnak a felújítást végző munkások, a fejem felett egy órája megy a kibaszott fúrógép, mintha direktbe az agyamba tolnák. Na mindegy, letoltam csumán pár régi Junkies nótát (10 éve hallgattam őket, jó volt felidézni, még mindig tudom a dalszövegeket), fél liter tejeskávét és egy kávéházi croissant (beépített tárgyeset), így már esélyes, hogy megmaradok...