Az utóbbi időszakban nagyon pozitívan csalódtam a helyi, kommunális hulladék összegyűjtéséért és szállításáért felelős cég munkájában. Ők foglalkoznak a szelektív hulladék gyűjtő konténerek ürítésével, a közterületi utak és járdák tisztán tartásával, a város parkjainak és más zöld területeinek gondozásával és úgy általában a város környezetének csinosításával. Azt eddig is tudtam, hogy lehet tőlük konténert rendelni, ha az ember felújítás, vagy kertészkedés miatt nagy mennyiségű hulladékot termel, a múltkoriban azonban az is kiderült, hogy néha a városban cirkáló autóik önszorgalomból összeszedik a kitett kommunális hulladékot és kezelik az erdő szélén elhelyezett három hatalmas konténert is. Amúgy ez utóbbi zseniális ötlet, bunkókámék többsége legalább azt megteszi, hogy nem az erdőt mocskolja tele, hanem a direkt erre a célra telepített, a város által üzemeltetett konténereket.
A múltkoriban egy kiírtottam a szomszéd átlógó tűlevelű dzsungelének nagy részét, ami évek óta terméketlenné teszi a kertünk jelentős részét. Mivel eléggé prompt döntés volt, ráadásul annyira azért nem volt sok a levágott ág, konténert nem rendeltem. Felbuzdulva azon, hogy előtte héten simán elszállították a szél által letört faágat, csinos kupacba hordtam a hulladékot és vártam pár napot, foglalkoznak-e vele, mondván ha nem, akkor megoldom valahogyan. Simán elvitték.
Ma reggel ismét meglepődtem, bár ezúttal mérsékelten kellemesen. Hat órakor munkába készülődés közben furcsa, egyre erősödő zaj ütötte meg a fülemet. Tíz perc után kezdett idegesítő lenni, azét ilyne korán udvariatlanság (bár inkább már bunkóság) hangos gépeket használni. Némelyik szomszédtól bármi kitelik (van egy, akinek a flexelés a hobbija, állítom, hogy ugyanazt a cuccot összehegeszti, hogy másnap megint szétvághassa), direkt hagytam két percet a buszig, hogy elbeszélgessek a delikvenssel.
Kilépek az utcára és meglepő látvány fogad: egy úriember elektromos sövényvágóval igazgatja a szomszédos ház bokrait. Éppen útba esett, finoman megkocogtattam a vállát és udvariasan mosolyogva megérdeklődtem, hogy nem tartja-e egy kicsit korainak a munkakezdést a generált zaj függvényében. Körbemutogattam, hogy a házban, ami előtt éppen brümmög, a hatból négy lakó redőnye még le van eresztve, lévén nyugdíjasok, majd megmutattam neki a mi házunkat, ahol szintén még négyen aludtak (volna?), köztük kis családom. Kifejtettem, hogy nem ellene van kifogásom és megérdeklődtem, kivel kellene kedélyesen elbeszélgetnem a közszolgáltatások vs. alvás témakörben, készségesen megmondta, elköszöntünk egymástól és kész.
Azóta azon gondolkozom, hogy felhívjam-e őket, elég hülyén jönne ki, hogy hisztis bunkó állampolgár panaszt tesz olyan miatt, ami hivatalosan önszorgalomból végzett munka (lévén a sövény a házhoz tartozik, nem a városhoz, az ott lakók feladata a rendben tartása). Szerintem nem fogom megtenni :)
This entry was posted
on 2009. július 1., szerda
at szerda, július 01, 2009
. You can follow any responses to this entry through the
comments feed
.
Kicsoda?
Miért?
Mert szeretek mesélni az engem érdeklő dolgokról, a messze-menőkig szubjektívan. Elsősorban azoknak, akik ismernek, de személyesen sajnos ritkán találkozunk. Ha nem tartozol közéjük, akkor is szívesen látlak!