Tegnap hajnalban leégett a város legjobb pizzériája. Sok éve működött a környék egyik legnagyobb keresztutcájának sarkán. Mindig csinosítgatták, fejlesztgették. Előbb kibővítették plusz egy helyiséggel, aztán előtetőt húztak a kijebb tolt bejárat fölé, az előtte lévő térköves részt felújították, "kerthelyiséget" alakítottak ki asztalokkal, napernyőkkel, amit virágokkal választották le a járdától. Ez volt az a hely, ahol soha nem szóltak, ha az ember levágta a kanyart és átgyalogolt az asztalok között, sem akkor, amikor hárman ültünk három babakocsival és szegény pincérek alig tudtak ellavírozni közöttünk. Nem állítom, hogy rendszeres vendégük voltunk, régebben párszor beültünk enni egy óriás hamburgert, egy gyros tálat, vagy egy carbonara-t. A utóbbi években inkább beszaladtam pizzáért és hazavittük, a tulaj mégis kb. a harmadik alkalomtól tudta, milyen feltéteket fogok kérni (annak ellenére, hogy két-három havonta tévedtem be hozzájuk).
Az egész épület kiégett. Nagyon ízléses fa tetőszerkezete és berendezése volt, ami csak felgyorsította a dolgot. Vele pusztult a szomszédos cipőbolt, teljes árukészletével és a halárus apró helyisége is. A kár több tízmillió. Három méterre az épülettől szép nagy fák vannak, melyek elérik a még három méterre lévő házat is. Szerencse, hogy nem fújt a szél és hogy a tűzoltók perceken belül kint voltak...
Tegnap szerintem a fél város arrafelé járt. Az arcokon döbbenetet láttam, melyet csak tovább erősített a terjedő hír, hogy a térfigyelő kamera felvette, ahogy valaki körbelocsolja a pizzériát, majd felgyújtja. Hivatalosan még semmit nem tudni az egészről, de ha bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor a biztosító nem fizet és nem kezdődhet meg a helyreállítás sem. És akkor hosszú-hosszú ideig ezzel a látvánnyal kell szembesülnünk a korábban mindig pezsgő sarkon.
Fallout rendszeresen ellát linkekkel különféle ingyenes MMORPG-kről. Mivel elég jó ízléssel szelektál, a minimum az, hogy elolvasom a cikkeket, a legutóbbi esetben azonban a játék kipróbálásáig is eljutottam. Igazából nem tudom miért, talán az lehet az oka, hogy a "komoly" játék helyett egy ideje inkább a pörgősebb, PvP alapú dolgokat kedvelem. A League of Legends pedig kiválóan megfelel erre a célra, casual szinten napi 1-1,5 óra befektetésével is érdemi szórakozást nyújt.
A játékosok legenerálnak egy profilt ("idéző"), majd választott hőseikkel 5 vs. 5 küzdelembe kezdenek. A játékban jelenleg 40 feletti hős létezik, a nem fizetős játékosok minden héten 8 közül választhatnak. A fizetősök vagy csomagban (2*20), vagy egyedileg vásárolhatják meg a hősöket, ők ettől kezdve mindig rendelkezésükre állnak a 8 központilag elérhető mellett. Az ingyenélők is bővíthetik repertoárjukat, minden befejezett játékért ún. influence pont jár, ebből szintén megvásárolhatók a hősök.
A küzdelem olyan térképen játszódik, amelyen a felek pontosan azonos feltételekkel rendelkeznek (kvázi tükörképe a térkép egyik fele a másiknak). A 2*5 hősön kívül fél percenként ún. minion-ok (kis mókás izék csúcsos sapkában, kis létszámban ártalmatlanok) indulnak meg az ellenfél bázisa felé. Az ő lecsapdosásukért tapasztalati pont és pénz jár. Előbbiből természetesen szintet lép a hős (18-ig), így nőnek a harci értékei, illetve szintenként egy pontot költhet képességeinek fejlesztésére. Minden hősnek egy alap passzív és négy fejleszthető aktív képessége van. Ezen kívül a meccs kezdetekor megtanulhat két varázslatot, továbbá a begyűjtött pénzből a bázison felszerelést lehet vásárolni. Valamennyi hős esetében legalább két fejlesztési út közül lehet választani, így a 6 képességgel és okos tárgyválasztással már egészen összetett, testreszabott hősöket lehet létrehozni.
A cél a másik csapat bázisának elpusztítása. Három oda vezető út van a térképen, mindegyiket igencsak nagyot sebző tornyok védik és a már említett minion-ok is itt törnek előre. És természetesen a másik csapat tagjai is ezeken az ösvényeken próbálnak minél több tapasztalati pontot és pénzt összegyűjteni. A három főutat ösvények kötik össze, különféle tereptárgyakkal. A legfontosabb a bozót, ahova belépve hősünk láthatatlanná válik, így kiváló terep az orvtámadásokra. Semleges szörnyek is élnek a térképen, őket levadászva a szokásos tapasztalati ponton és pénzen kívül különféle időszakos bónusz képességeket kaphatunk.
A játék első szakasza a fejlődésről és egymás bosszantásáról szól. A cél távol tartani az ellenfél hőseit a saját minion-jainktól, ugyanakkor aprítani az övéit és ezzel szintelőnybe kerülni. Természetesen már itt is sor kerülhet komolyabb - akár halállal végződő - összecsapásokra, de a vadászat ideje igazán a játék közepe felé jön el. Eddigre jó eséllyel leesik az első néhány torony és az ellenfél tagjai 2-3 fős csapatokban vadásznak a magányos szintezőkre. A játék utolsó fázisa a nagy csapatküzdelmekről időszaka. Amelyik csapatnak sikerül létszámelőnyt elérnie, annak jó esélye van arra, hogy amíg az ellenfél hőseinek feltámadására vár, addig legyalulhat pár tornyot és közelebb juthat a bázishoz.
A LoL keményen stratégiai játék, a cél lehetőség szerint minél több területen (szint, tornyok, felszerelés) előnyt szerezni az ellenfélhez képest annak érdekében, hogy kibillenjen az egyensúlyi helyzet és lehetőség nyíljon a végső támadás megindítására. Ennek egyik legfontosabb eszköze a jól összerakott és együttműködő csapat. A hősök között vannak tankok, DPS-ek, support karakterek, közelharci és távolsági fegyveresek egyaránt.
Az én kedvencem Taric, a talpig kristálypáncélba öltözött lovag, aki support szerepet tölt be a csapatban. Mivel hatalmas kalapácsa igencsak közelharci fegyver, el lehet képzelni, milyen eséllyel tud fejlődni, ha szembetalálja magát pár távolsági fegyvert használó hőssel, akik könnyedén távoltartják őt a harctól. Ha viszont sikerül dinamikusan felfejlődnie, akkor a játék utolsó szakaszában sorsdöntő szerepet tölthet be gyógyító aurájával és irgalmatlan DPS tunningjával. Gyenge pontja a lassúsága, valamint az, hogy mindig a csata központjában kell tartózkodnia ahhoz, hogy erősítse a többieket.
Eleinte nagyon tetszett a játék, több hőst is kipróbáltam, mire megtaláltam a hozzám passzolót, szépen lassan elkezdtem megtanulni hatékonyan használni és már kezdtem elégedett lenni magammal. Aztán egyik pillanatról a másikra megértettem, miért szidják a játékosok a fórumon a csapatok összesorsolását. Feljebb már említettem, hogy a meccsekért pontok járnak. Ezeket nem csak hősök vásárlására lehet költeni, hanem különféle rúnák is vásárolhatók belőlük, melyeket a játékos profiljához rendelt rúnakönyvbe betéve igen szépen tunningolhatók az aktuálisan használt hősök. Ezen kívül a játékos is szintet lép és minden szintlépésért eloszthat egy specializáció pontot. A specializációk három fára oszthatók (támadás, védekezés, kiegészítő képességek) és szabadon újrarendezhetők az éppen használni kívánt hősnek megfelelően. A magasabb szintű játékosok tehát ezen a két területen számszerűsíthető előnyt élveznek, de ennél sokkal fontosabb a játéktapasztalatuk.
Jelenleg 12-es szintű vagyok, nem egészen 50 lejátszott meccsel, kb. 60%-os győzelmi aránnyal (ami viszonylag átlagosnak mondható). Eddig a pontig minden rendben volt, nagyjából azonos szintű és tapasztalatú játékosokkal sorsolt össze a játék, most azonban valami megváltozott. Az utóbbi 4-5 játékom során kivétel nélkül 6-7 30-as szintű (jelenleg ez a maximum) játékossal kerültem össze. Mindegyikük 200-250 közötti győztes meccset vívott már, ha ehhez hozzáteszem a vereségeiket, akkor simán túlvannak 4-500 meccsen is. Ekkora játéktapasztalattal szemben teljesen esélytelen vagyok és ez sajnos drasztikus kihatással van a csapatom esélyeire is.
És itt jön be a játékba az emberi tényező. Azt hiszem, kicsit öreg és túlságosan maximalista vagyok ahhoz, hogy jól fogadjam ha napi 6-8 órát játszó, FPS-eken nevelkedett tinédzserek aláznak be minden meccsen. A ténnyel még csak megbarátkoznék, hiszen idővel egyre szűkül az olló tudásbeli különbségünk között de azt nehezen viselem, hogy folyamatos a "fucking noob"-ozás még a saját csapattársaim (!) részéről is. Márpedig háromból két játék során ez történik. Nesze neked kooperatív csapatjáték.
Nagyon jól szórakoznék a LoL-lal, ha sikerülne összeszedni egy 2-4 fős társaságot, akikkel kényelmes, lassú tempóban, a szórakozás kedvéért játszanánk. Sajna senki ismerősöm nincsen, akit érdekelne a játék, így azt hiszem, egy időre jegelem. Sebaj, három hétre jó volt. Ha pedig valaki mégis kipróbálná, szóljon, szívesen visszamegyek pár meccs erejéig :)
Ne keseredj el, igaz, hogy hármassal kezdődik, de azért még nincs vége a világnak! Én továbbra is itt vagyok neked a kábel másik végén :*
Az ablakunk előtt van egy magas, bogyós termésű fa. Korábban is kedvelték a madarak, az elmúlt napok havazása során még inkább felértékelődött, hiszen könnyen elérhető - és minden bizonnyal ízletes - táplálékot jelent. Ma már egész madárrajok ebédeltek itt.
Nagyon helyesek, ahogy többtucatnyian ugrándoznak és falatoznak, úgyhogy rohantam is a fényképezőgépért. Mire lecseréltem az objektívet, egyetlen árva madár sem maradt a fán... Néhány perc múlva egy kedves feketerigó megkönyörült rajtam, visszarepült és szédületes bukórepülést mutatott be egy különösen vonzónak bizonyuló bogyó irányába. Elcsíptem :)
